Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

190 FENYVESI: KECSKEMET KATOLIKUS EGYHAZÁNAK .. . Jellemző a török uralom legvégén a katolikus eklézsia anyagi teherbíró képességére, hogy amikor 1685-ben a mezőváros katolikus földesura, Koháry István gróf, egykori füleki várkapitány Thököly Imre „kuruc király" rabságából kiszabadult, Kecskemét 800 aranyat előlegezett meg 2 évi adajából a sarcára, melyből a reformátusok 200-at, a katolikusok pedig 100-at kölcsönöztek a városnak.

98 Az „örökösül" Kecskemétre behelyezett ferencesek első évtizede az erőgyűjtés jegyében telt el, s még 1653-ban is megosztva kapták a 7-7 forintos sedecimát a református prédikátorral. Ők azonban, mivel a plébánia átvételével igényt tartottak a hozzá tartozó fekvőségek és pénzjövedelmek kizárólagos élvezetére is, már a következő esztendőben megindították akciójukat a tizenhatod teljes összegének megszerzésére. E küzdelem, mely kihatott a mezőváros református és katolikus egyházközségének viszonyára is, a váci egyházmegyei vezetés támogatásával sikerrel járt. Ámbár a magisztrátus csak 260 forintnyi dézsmát küldött Nógrádra Korompay Péter tizedárendátornak, de ő ezt visszautasította, s csak a 14 forintos sedecimával megemelt 274 forintnyi árendát vette át 1654. május 30-án. Ettől kezdve a püspöki dézsmapénzt a tizenhatoddal együtt kellett átadni az árendátoroknak. A református prédikátor többé nem részesült a sedecimából, hanem ezt teljes összességében a ferencesek kapták kézhez a püspök vikáriusától." A hódoltság utolsó évtizedeiben a kecskeméti ferencesek rendkívül fontos hitoktató-lelkigondozó-iskoláztató tevékenysége megfelelő anyagi bázison nyugodott: zavartalanul birtokolták a gótikus öregtemplomot a sekrestyével és a cinteremmel, valamint a kolostorrá átépített plébániát és a régi iskolát. Csupán ezek kerítése volt közös a kálvinistákéval, akiknek kis fatemploma e határsávban emelkedett. Az épületek el voltak látva mindenféle egyházi felszereléssel, edénnyel, öltönnyel, kegyszerekkel, s a templomban tartották az anyakönyveket is.

100 Maguknak a koldulórendi ferences szerzeteseknek tilos volt anyagi természetű ügyekkel foglalkozni, gazdálkodni, üzletelni, adásvétellel vagyont felhalmozni. Emiatt Kecskeméten is a pénzügyek, az ingatlanok, az adók és más egyházi jövedelemforrások kezelését a cívispolgárok közül választott megbízott, afféle gondviselő ügyész, a sindycus végezte. A vagyonos, befolyásos polgárokból kikerülő gondviselő intézte a templommal és a kolostorral kapcsolatos, kisebbnagyobb javítómunkák megszervezését is, mely természetesen nemcsak a két vallásfelekezet együttműködését követelte meg, hanem igénybe kellett venni a török és a magyar hatóságok, a földesurak támogató jóváhagyását is. A magisztrátus e sindycusokat hivatalviselésük alatt felmentette a török részre fizetendő adók beszolgáltatása alól. Mivel közreműködésükre a magyar földesuraknak és a különfé98. HORNYIK J. 1861. II. 126. 99. RUPP J. 1870.1/2. 710.; HORNYIK J. 1861. II. 129—130.; BKML. Kecskemét Lt. számvit. jkv. 1510/f. 1654. 110., 130.; SZAKÁLY F. 1981/a 218. 100. HORNYIK J. 1861. II. 119.