Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)
568 SÜMEGI: MURAKOZY JÁNOS (1824—1892) A Tájkép holdvilágnál (Művek jegyz.: 47.) című képén az éji, sejtelmes hagulat megragadása válik fontossá, noha a sárgás holdfényben összeboruló lombkoronák előtt láttatni engedi a festő egy kerti vízköpő és egy szobor földerengő formáit. Muraközy legromantikusabb, már-már Géricault-i lobogású képei: tengerábrázolások. E kisméretű, valószínűleg a festőjük hányatott sorsát is kifejező művek magukba olvasztották Kisfaludy Károly (1788—1830) tengeri vihart ábrázoló műveinek inspirációját, de még inkább a XVII. századi holland tájképfestészet tanulságait. Mintha Jan van Goyen (1596—1656) tengeri képeinek késői, több mint kétszáz évvel későbbi utódai lennének. 46 A horizont alacsony, a képmagasság egy negyedénél való meghúzása, a szürkés-kékes-párás levegő és az arányosan kisméretű figurák színes és differenciált megragadása valóban Goyenhez és a XVII. századi holland tájképekhez rokonítják leginkább Muraközy kisméretű alkotásait. Rózsa Gyulának Muraközy tengerképeire szóló megjegyzését, miszerint „a velencei settecentóra révedők"-nek minősíti azokat, 47 a Kisfaludy és a holland párhuzamok erőssége miatt másodlagos vagy akár harmadrendű rokonságnak érezhetjük. Készülésük idejét, születésük korát Muraközy „középső, kezdő" korszakába gondoljuk elhelyezni ugyanúgy, mint fönnmaradt férfiportréinak zömét. A föntebb már tárgyalt Jókai Tardonán című képe (Művek jegyz.: 21.) 1849-ben készülhetett, míg a kosztümös tanulmányok későbbiek, Rahl mellett születhettek. {Körgalléros férfi, Tanulmányfej — Művek jegyz.: 27., 43.) A többi arckép — kivéve a műkedvelő korszakában létrejött miniatűröket — az 50-es és 60-as években, tehát főleg már otthon, Kecskeméten készülhetett. Mutatják egyébként ugyanazt a változást, fejlődési ívet, amit a női képmásoknál már emlegettünk a romantikától a realizmusig, a külsőséges reprezentativitástól már-már a lélekábrázolásig eljutva. Muraközy portréfelfogsának e lassú, belső módosulását-átalakulását jól, mintegy állomásonként, fokonként mutatják be arcképei: Egy Murahözy-arc — Próféta — Kossuthszakállas férfifej és a legutolsó, realisztikusabb etapot képviseli Gyenes Mihály öregkori feje és a Ravatalkép. (Művek jegyz.: 5., 37., 26., 10., 38.) A Ravatalkép című rajz — a hagyomány szerint — Gyenes Mihály halottas ágyánál készült, 1868-ban. Valószínűleg az egyik legkésőbbi Muraközy-mű ez a kis rajz, hiszen a 60-as évek végén, városi hivatala elfoglalása után már nemigen festhetett. Ha a rajz valóban Gyenest mutatja be, akkor a Művek jegyz.: 10. számon szereplő mű nem lehet Gyenes Mihály öregkori arcmása, mert all. sorszámú Gyenes Mihály -kép és a Ravatalkép között van rokonság, de ebből a körből kiesik a 10. sorszámon szereplő mű. Nemcsak itt, ebben az egy esetben, hanem több Muraközy-képnél is 46. V. ö. VAYERNÉ ZIBOLEN Ágnes: Kisfaludy Károly. Művészettörténeti Füzetek 5. Bp. 1973. Muraközy tengeri képeit v. ö. pl. Jan van Goyen (1596—1656): TENGERI TÁJ HALÁSZOKKAL című képével. Szépművészeti Múzeum, Bp. ltsz. 4305. tölgyfa, 3,1 x 32,3 cm J. lb. a csónakon: „VG"-gr. Pálffy János hagyománya a pozsonyi palotából. 47. RÓZSA Gyula Muraközy. Népszabadság, 1971. nov. 18. 7.
