Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
TÖRTÉNELEM 161 sek vezetékneve szülőhelyükre utalt, mely az ország különféle tájegységeiből való elszármazást jelezte. 22 A folyamatos ferences peregrináció egyúttal jelzi azt is, hogy Kecskeméten sem ment könnyen és gyorsan a reformáció befogadása. A régi vallást támogató mezővárosi magisztrátus szívós, hatékony ellenállást tanúsított az új hittanításokkal szemben, melyeknek egyeduralomra jutását még az ezerötszázhatvanas években is képesnek bizonyultak megakadályozni, nem kis mértékben a mozgékony ferences szerzetesek állandó behívásával. Mindamellett az újított és a régi hit híveinek permanens küzdelme ekkor már minőségileg új szintre lépett, melyről egy nagyjelentőségű esemény tanúskodik 1564-ből. Az 1564~es templomegyezség Miként a legtöbb nagy mezővárosban — Szegeden, Debrecenben, Tolnán, Gyöngyösön, Pécsen, Jászberényben, Mohácson, Makón, Cegléden, Nagykőrösön, Ráckevén, Temesváron, Gyulán, Békésen, Váradon —, akként Kecskeméten is csak fokozatosan, sőt a többinél is lassabban, sok évtizedes belső vallási küzdelmek után került túlsúlyba a protestantizmus, az elvesztésre álló hadállásait hosszú ideig oly szívósan védelmező, hithű római katolikus magyarság ellenében. Bizonyos, hogy az első évtizedekben a katolikusok jelentős többséget képeztek a mezővárosban, hiszen amíg a legtöbb helységben a reformációra áttért lakosság már az 1570-es évek előtt kisajátította a templomot, a kápolnát, a plébániát, az iskolát, a cintermet, a temetőt, az illetményföldeket (a szántókat, a szőlőket, a fanyilasokat és a kaszálóréteket), egyszóval a katolikus egyház összes ingó és ingatlan vagyonát, addig erre a híres Duna—Tisza közi „három város" vezető településén nem került sor. 23 Sőt, a két hitfelekezet 1564-ben egy olyan egyezséget kötött, mely egyértelműen a hithű népességnek kedvezett. Erre a nevezetes megállapodásra a húsvétot követő szerdai napon, vagyis április 5-én, délelőtt 11 órakor került sor a kecskeméti főbíró, Végh Mihály házánál. Az egyezséget katolikus részről Tamás Orbán, Végh Pál, Somody Dömötör, Pocz János és Ágoston János bírók s esküdt elöljárók írták alá. Megállapodtak abban, hogy a lutheránusok és a „pápisták" között eddig dúló viszálykodásoknak, szóbeszédeknek, perlekedéseknek véget vetnek, s békében élnek egymás mellett. Az „öreg kő Templomot" eddig közösen használták, s mivel éppen ez okozta a legtöbb ellenségeskedést, most megegyeztek, hogy a sokat vitatott épületet ezentúl kizárólag a katolikusok vegyék birtokukba. Aki pedig az 22. KARÁCSONYI J. 1924. II. 9., 96. 23. HORNYIK J. 1861. II. 112—113., 225.; FÖDVÁRY A. 1940. 181—192.; MÉSZÁROS (FENYVESI!) L. 1979. 169—170.
