Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
TÖRTÉNELEM 179 állott. Mégpedig a déli részeken, az Erdéllyel szomszédos területeken és végig a Duna partvidékein a boszniai rendtartomány tagjai pasztorizáltak, míg a Duna —Tisza köze három nagy katolikus gócpontjában, Szegeden, Kecskeméten és Gyöngyösön a szigorúbb rendtartású magyar ferencesek. A török elnyomás alatti területek katolikus hitéletének a legfelsőbb irányító szerve a vatikáni Hitterjesztési Bizottság (Sacra Congregatio de Propagande Fide) volt, melyet még 1622-ben hozott létre XV. Gergely pápa. A Propaganda Fide 1642-ben Giacomo Boncarpi himeriai püspököt nevezte ki a török hódoltság apostoli kormányzójává, aki hamarosan útra is kelt a katolikus szórványok vizitálására. A helyreállított szegedi ferences templomot például 1643. július 7-én szentelte fel. 1644. január elsején, Belgrádból egy jelentést küldött legfelsőbb római szervének, melyben többek között elismerő szavakkal méltatta a szigorított rendtartású, szegedi magyar ferencesek tevékenységét is. 72 Mint láttuk, a kecskemétiek mindvégig fizették egyházi adójukat a váci püspöknek a királyi országrészbe, ügyeikben hozzá és magához Lippay érsekhez fordultak, vagyis teljes egészében érvényesült a legfelső magyar klérus egyházkormányzati fennhatósága a töröknek alávetett nagy hódoltsági mezőváros katolikus egyházközségében is. Amikor például a Propaganda Fide 1627. október 9-én elrendelte, hogy az esztergomi érsek küldjön jelentést a szegedi római katolikus plébánia lelkigondozásáról, Pázmány Péter hercegprímás Nagyszombatról, 1627. november 30-án részletes beszámolót készített a nagy dél-alföldi mezőváros ferences paszterizációjáról. 73 Szegeden kívül Gyöngyös volt a hódoltság másik nagy ferences központja, melynek magyar szerzetesei mintegy háromszáz környékbeli falu lelkiéletét gondozták. 74 Ezeknek a Szegedtől Gyöngyösig terjedő adatoknak a fényében jóval árnyaltabban kell szemügyre vennünk azt az elterjedt véleményt, hogy a hódoltsági ferencesek irányítói nem a magyar püspökök voltak, hanem a pápa által kinevezett belgrádi misszióspüspökök és a boszniai apostoli vikárius. 75 Utóbbiak azonban leginkább a délszláv lakosságú, s bosnyák — dalmát ferencesek, bencések, domonkosok által patronált dél-magyarországi helységek egyházi életét irányították, ám a Belgrádtól igen nagy távolságban levő Duna—Tisza közi mezővárosok, Szeged, Gyöngyös, utóbb Kecskemét ferences rendházai, az általuk vezetett plébániák és a katolikus egyházközségek felett tényleges, állandó, folyamatos egyházvezetői funkciót nem állott a módjukban gyakorolni. Az itteni, magyar ferencesek az Üdvözítőről elnevezett, magyar ferences rendtartomány fennhatósága alá tartoztak, katolikus egyházközségeik világi tagjai 72. JUHÁSZ K. 1936. 157.; KARÁCSONYI J. 1924. II. 165.; GALLA F. 1947. 36—37.; SZAKÁLY F. 1983. I. 673—674. 73. Esztergom. Prímási Lt. AEV. 6. dob. Pázmány. Nr. 143. Róma, 1627. X. 9.; SZABÓ Gy. P. 1921. 157—158.; SZAKÁLY F. 1983. I. 724. 74. VANYÓ T. A. 1933. 51 75. Ld. a 4—13. jegyzeteket, főként a délszláv szakmunkákat és VANYÓ Tihamér feldolgozásait!
