Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)
570 SÜMEGI: MURAKQZY JÁNOS (1824—1892) res szolgafej, a főszereplő elszánt arca mind-mind reménykeltő, már-már Delacroix-i szenvedélyességű részletei egy történelmi-drámai kompozíciónak. A kép a jobb oldalon nyitott ajtó, a bal oldalon pedig nyitott ablak közötti szobabelsőben mutatja be azt a lélektanilag is sűrített jelenetet, amikor a szabadságharcba induló gerillakapitány —maga a festő — elbúcsúzik agg édesapjától. A nagy műhöz készült vázlaton (Művek jegyz.: 51.) az ablakon át toporgó lovakra, lovaskatonákra nyílik lelátás. Az ablak előtt álló, világos ruhás, szőke nő pedig mintha biztatná, siettetné a búcsúzkodó, Kossuth-kalapos kapitányt. Az apa bal kezére dőlve, egy kerek asztalra támaszkodva ül egy magastámlás karszékben, lábai előtt egy kutya figyel élénken. Az ajtó, a nyitott ajtó felé egy szolgálóféle (tisztiszolga?) halad, vállán utazóláda. Az apjától búcsút vevő, bal kezével annak vállát megérintő kapitány is kifelé, a bajtársaira, az elkövetkezendőkre, a jövőre figyel, csupa várakozás és lendület. A kis vázlat kiélezett kompozíciós elemei (a várakozó, toporgó lovasokra figyelés, a nőalak befelé nézése s kifelé mutatása, a főalak egyidejű bentisége és kintisége, a szolgáló kimozdulása, az agg atya önmagábaroskadása és mozdíthatatlansága, az álló, kíváncsian várakozó kutya, a tollas, széles karimájú kalap, a sötét és világos színek éles feleselgetése) dinamikussá és egyúttal drámaivá is avatják a kompozíciót. A főhős, a gerillakapitány is gyorsan, sebbel-lobbal búcsúzik. A kép címe hagyományosan ez. Vázlat a gerillakapitány búcsújához. A kor életképfestészetében általános elterjedésű volt a búsulás-, búcsúzástéma. Lásd például Munkácsy Mihály: Búsuló betyár, 1865 (olaj, vászon, 70 x 98 cm, Déri Múzeum) című festményét, mellyel némi kompozíciós egybehangzás is fölfedezhető (nőalak). Az 1974-ben előkerült, a kis vázlat után készült, méretre is tekintélyes (143 x 215 cm), 1914-ben Kecskeméten még kiállított nagy kép 49 szereplői azonosak a Vázlat a Gerillakapitány búcsújához ismertetett szereplőivel, de a két kompozíció, a vázlat és a befejezettnek, késznek elfogadható mű között számos ponton lényeges eltérések mutatkoznak. A nagy kép főalakja kezet fog apjával, kalapjáról hiányzik a toll, az ablakon át békés, háborítatlan tájra és nem várakozó, toporgó lovascsapatra nyílik kilátás, a nőalak sötét hajú és sötét ruhában van, a szolga köpennyel letakart utazóládát visz ki a vállán. A kutyamotívum is más, nemcsak fajtára, hanem elhelyezése is eltér a Vázlat a Gerillakapitány búcsújához hasonló elemétől. Az egész mű aprólékosabban, tárgyaiban részletezőbben és differenciál49. POGÁNY Ödön Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója 1974. július 22-én kelt, 863/429/1967/90/1974. számú levelében (Katona József Múzeum, Kecskemét, irattár, ikt. sz.: 360/1974. okt. 2.) tudósít arról, hogy az első világháborúban ill. után Franciaországba került a kép és jelenleg Mr. A. Bertrand úr tulajdona. Mr. Bertrand fölajánlotta a képet cserére a MNG-nak, a csere azonban a mai napig nem jött létre. — A képről készült színes fotón jól látszik, hogy jobbra lent jelezve van a kép, mégpedig egy évszámmal, így: „1848". A keret közepén fémtáblán olvasható a címe: „GERILLA KAPITÁNY BÚCSÚJA". — Először publikálva: SÜMEGI György: Muraközy János emlékezete. Petőfi Népe, 1984. március 15.
