Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

398 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK 1726-ban akadt néhány tanú, aki elmondta, hogy valamikor pásztorkodott Szeremle határában. Kovács Péter, 70 éves öcsényi lakos, aki 20 évig Szeremlén lakott, gyerek korában „marhát őrzött" a szeremlei földeken. (1. 30.) Hejusz Mihály, 48 éves szekszárdi lakos három esztendeig kondás volt Szeremlén. (2.4.) A szeremlei származású 43 éves Porkoláb Gergely öcsényi lakos „ ... gyermek korában Borjú Pásztor lévén Szeremlyén, Szúnyoghéren kis Duna táján örzötte a Borjakat..." (2. 45.) Szeremlei borjúpásztor volt hajdan az 1724-ben vallomást tevő Sánta István, 35 éves bátai tanú is. (37. 4.) 1727 nyarán Török Ferenc őrizte a szeremleiek marháját. 1727. szept. 12-én 40 éves bajai lakosként tett vallomást. (39. 3—4.) Áldozócsütörtökön, vagy más megfogalmazás szerint, pünkösd előtt két héttel 40-50 bajai lakos felfegyverkezve rárontott a régi szeremlei határban, vagyis a Duna bal partján legelésző szeremlei marhákra, lovakra és erőszakkal áthajtotta azokat a Dunán. Az akcióban, amelyet Czobor Márk plenipotentiáriusa rendelt el, bajai esküdtek is részt vettek. A szeremleiek néhány marhája belefulladt a vízbe. Szállástartás A földművelésről szóló fejezetben már írtunk a szeremleiek istvánmegyei szállásairól, amelyek egy gabonatermesztésre használt bérelt földterület gazdasági telephelyei voltak. Az ott leírtakat itt nem ismételjük meg. Hasonlóképpen nem foglalkozunk részletesen az 1726. évi vallomásokban gyakran emlegetett szurdoki rác szállásokkal, mivel ezekre egy másik tanulmányunkban még visszatérünk. Ezek a szállások valószínűleg épületekkel ellátott tartós telephelyek voltak, amelyeken huzamosan kint tartózkodott az állatokat gondozó cselédség. Viszonylag módos szerb és bunyevác katonatisztek, valamint német és délszláv hivatalnokok, kereskedők, vezető emberek birtokoltak ilyen, szállásnak, ritkábban majorságnak nevezett gazdasági telephelyeket Bácska szerte a XVIII. század elején, és valószínűleg a megelőző évszázadokban is. Példaként idézzük Gyuraty Paranosza, 50 éves baracskai tanú 1726-ban tett vallomását, amelyben egy csataljai „úri" szállásról emlékezett meg: „Az egész Bácskaságban lévő Tizedlőnél, Baján lakos Farkas Jánosnál szolgálván az Fátens, tudgya hogy akkor úgy mint szolga Csatalia névő pusztára, az hol megh nevezett Farkas János Majorságot tartott. . . Bátaj Rév felé való Erdökbül fát hordott. . ." (4. 197—198.) Visszatérve a szurdoki szállások kérdéséhez, két megfogalmazást idézünk. Vuhajló Gabrilovics, 90 éves dautovai lakos vallotta 1726-ban: „Baja és Monostor között légyen Szurdok a Szöllőknek végében, a mellyet Török világban Jován Radák és Mirko Gyehéty névő emberek laktak, kiknek Baján is házok volt" (3. 130.) Jankó Tyutyin, 60 éves csurogi tanút személyes emlékek fűzték Szurdokhoz: „. . . Szurdokot jól tudgya az Fatens, Bajai Radák Gyehéty Hadnagy szállása rajta