Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

TÖRTÉNELEM 193 rémmel együtt. A két utolsó pont az egyezség megszegői ellen kilátásba helyezett szankciókat foglalta magában. Az egyikben kölcsönösen kötelezettséget vállaltak arra nézve, hogy ezentúl semmilyen egyházi ügyben a töröknél vagy a magyar földesuraknál be ne vádolhassák egymást soha többé. A másikban az egyezség esetleges megszegőinek konkrét bírságpénzéről esett szó: ha bárki ezt tenné, vagy pert indítana és „a vármegyéket futná" miatta, ezer tallér legyen a büntetése — állapodtak meg. Egyúttal megszabták azt is, ki kapja a büntetéspénzt: fele legyen a földesuraké, a másik fele pedig a „megálló" félé — határoztak. A kölcsönös engedményekről tanúskodó egyházingatlani egyezség a kecskeméti hitfelekezetek bölcs kompromisszumkészségéről, vallási türelméről adott számot, mely később is jól kamatozott, főleg két évtized múltán, a nagy mezővárosra zúduló iszonyatos pusztulás idején. A nagy tűzvész és következményei Az 1678-as esztendő a XVII. századi Kecskemét legsiralmasabb éve lett. A rossz termés, a súlyos adók és a kuruc—labanc háborúskodások miatt először az éhínség tizedelte meg a mezőváros református és katolikus lakóit. Ennek nyomában „siralmas pestis" támadt, mely borzalmas aratást végzett a hallatlan nyomorúságba döntött népesség soraiban. Olyannyira megkevesbedtek, sőt „elfogytak" a hívek, hogy miként egy az évi feljegyzés summázza, a keleti pestis összesen 2570-nél több halottat szedett. Maga Ivánkovics Ambrus kecskeméti praesidens, a rendtartomány custosa is súlyosan megbetegedett, emiatt nem vehetett részt a ferencesek szakolcai kisgyülésén, mely július 24-én nyílt meg.

106 Mindezek nyomában pedig „elviselhetetlen égés" sújtotta a megmaradtakat: „Ez által nagyobb része a Városnak, a Templomoknak, a Tisztelendő P. Franciscanusoknak lakó helyek, Residentziájok, az Iskola, tellyességgel minden Paramentomok gyászossan hamuvá tétettek; egyedül a Templomnak kőfalat az is nagyobb részént földig romolva, és pusztulva maradván" — panaszolta Deák Pál, Kecskemét katolikus főbírója és az egyházközség elöljárói, egyúttal a városi magisztrátus „Katolika hitű" esküdtjei: nemes Patai András, Szentkirályi Pál, Tóth György, Bene Lukács, Nagy János, Herczeg Mihály és István, Pulyai István, Szabó Lőrinc, Szabó Máté, Borbola András, Komlósi Ambrus, Markó Ferenc, Kovács István és Miklós, Császár Gergely, Kovács Pál, Vida István, Tóth Mihály, Kovács Gergely, Oláh István, Demeter Márton és Benkő Mátyás.

107 A rettenetes csapás október 17-én szakadt a városra. A közös kerítésben levő kálvinista paplakról meggyulladt a ferencesek kolostora, öreg kőtemploma, iskolá106. HORNYIK J. 1927. 105.; KARÁCSONYI J. 1923. I. 480. 107. BLÁHO V. 1775. 32—34.; HORNYIK J. 1861. II. 248—249.; KÖNIG К. 1931. 173.