Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
376 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK Kákonyi és Szeremlei Jobbágyimnak Dézsmától és Kilenczedtöl meg maradott Gabonáit el hordották az István megyei határombul. . ." 47 Az úrbérrendezés idején a szeremleiek már tartósan használták az istvánmegyei szántókat. 1769-ben, a nevezetes 9 kérdőpontra adott válaszukban így fogalmaztak: „Két helyen vagyon Szántóföldünk, a hol vetni szoktunk, úgy mint: magunk határjában egy ugar szer, a hol egy legfőbb Gazda vethet 18 Pozsonyi mérőt, ebben értvén a Tavaszit is és ugyan Istvánmegyei Pusztán más esztendőre meginten 18 Pozsonyi mérő alá való földje marad" . 48 A szövegből látható, hogy Szeremle esetében a kétnyomásos gazdálkodás úgy valósult meg, hogy az egyik nyomást a belső határban, a másik nyomást a bérelt istvánmegyei pusztán alakította ki a gazdaközösség. Amelyik évben az istvánmegyei szántókba gabonát vetettek, a belső határbeli szántóföldek ugarba estek. A következő évben a belső határban termett a gabona és az istvánmegyei földek maradtak ugarnak. A kétnyomásos, kötött földhasználat a szeremleiek gazdálkodásában valószínűleg csak az istvánmegyei földek tartós árendálásával valósulhatott meg. Az istvánmegyei szántók egyik árendáló szerződését 1772. márc. l-jén kötötték. Az uradalom nevében Gányi János plenipotentiárius írta alá. Szeremle falu nevében Kováts Mihály bíró és Szabó János esküdt hitelesítették „keresztvonyásukkal". 49 A kontraktus szavai szerint a istvánmegyei szántók haszonvételéért a szeremleieknek évente két részletben, 150 forintot kellett fizetni. Kötelesek voltak a földeket szorgalmatosan szántani és vetni, a termésből kilencedet és tizedet adni. A kontraktus fogalmazói utaltak arra, hogy a földek már korábban is a szeremleiek használatában voltak, és ha igényt tartanak rá, 1774-ben újra lehetőségük nyílik a bérletre. A szeremleiek istvánmegyei földjeit, szerencsére, térkép is ábrázolja. 50 A datálatlan, de föltehetőleg az 1770-es, 80-as években készült, cím nélküli kéziratos térkép a bajai, az istvánmegyei és a csávolyi határ környékét ábrázolja. Bal felén, a bajai határtól északra örökítette meg a térképész az 560 jugerum kiterjedésű szeremlei szántókat. Az 1784. évi uradalomleírásban 51 nem esett szó a szeremleiek istvánmegyei földhasználatáról, csak a belső határ szántóföldjeiről, amelyek a leíró szerint a faluhatár keleti és déli részén, a Súgó-пак nevezett határrészen terültek el. Szeremlén ekkor 78 telkes jobbágy volt, akik elméletileg 16 5/8 úrbéri telket birtokoltak. Gyakorlatilag azonban 20 1/2 teleknyi földet használtak. Mindez azonban a határperek többségének idejéhez viszonyítva egy kései 47. KÉL. II. Hp. vegyes iratok 48. KÉL. II. Úrbérrendezési iratok. 9 kérdőpont 1769 49. KÉL. II. Kontraktusok. Pusztabérletek. 50. KÉL. IL T. 104. 51. KÉL. II. 1784. évi uradalomleírás
