Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)

546 SÜMEGI: MURAKÖZY JÁNOS (1824—1892) munkálatokat. János, a középső fiú, alsó iskoláit Pesten, a lutheránusoknál végezte, majd beiratkozott a kecskeméti Jogakadémiára. Ekkor, kecskeméti jogakadémista éveiben éledt föl benne a vágy a rajzolásra és festésre. De mielőtt belépnénk Muraközy Jánossal együtt az 1830-ban alapított, tehát Muraközy beiratkozásakor még alig egy évtizedes Jogakadémiára, nézzünk szét a városban, Kecskeméten. Milyen volt, milyen lehetett a 19. sz. 40-es éveiben ez a sajátosan fejlődő mezőváros? Maga a hely, a közvetlen környezet kedvezett-e, inspirálhatta-e Muraközy és társai művészeti érdeklődését és törekvéseit, vagy azok megmaradtak csupán az iskola falai és a diákélet keretei között? A korban Muraközy előtt járó, művészmindenes Szokolay Hártó János (1781 —1853) a város által is támogatott, de igazán el nem ismert munkássága tipikusnak és jellemzőnek mondható. Szokolay a 10-es években városi ösztöndíjjal tanult a debreceni városi rajziskolában

2 és folytatott festészeti tanulmányokat Bécsben is.

3 Felkészültségét és annak hiányosságait is mutatják azok a kecskeméti céhlevelek, amelyeket Szokolay rajzai után Karács Ferenc (1770—1838) metszett rézbe.

4 Ezek az 1815—29 között készült városképes céhokmányok jellemzően és változásaiban mutatják be a város képét. A megrajzolójuk, Szokolay egy személyben volt művész, az 183l-es kolera idején gyógyító

5 és történetíró is, mivel megírta szülővárosa verses történetét. Szokolay a sokoldalúsága ellenére — vagy éppen ezért? — megmaradt művészkedő különcnek, aki egy, az 1840-es évekből fönnmaradt kérvényének

6 tanúsága szerint alkalmi munkákból tengette életét. Az akkori mezőváros nem tudta ellátni biztos megélhetést adó munkákkal a művészkedő Szokolayt. A 19. sz. első feléből fönnmaradt kisszámú családi portré is azt mutatja, hogy a kecskeméti polgárok szívesebben bíztak meg vándorfestőket (pl. Faix András; 1794—1850 k.) portrékészítéssel, mint a kéznél lévő Szokolayt, akitől — tudomásom szerint — egyetlen arckép sem maradt fönn. Művészkedő, a művészetből megélni akaró embernek Kecskemét, különösen a múlt század első felében, nem tudott folyamatosan munkát adni. Alkalomszerűek és csekély számúak lehettek a portrémegrendelések. Rajzolói feladatot egyedül a céhek elöljárósága tudott biztosítani, de az is egyszeri igényként jelentkezett. Törvényszerűen rákényszerült Szo2. ENTZ Géza—GENTHON István—SZAPPANOS Jenő: Kecskemét. Bp. 1961. 55. A továbbiakban: ENTZ—GENTHON—SZAPPANOS, 1961. 3. SZOKOLAY HÁRTÓ János: Szabadalmas Kecskemét városának történetirati ismertetése ... Kecskemét, 1846. E könyvében a 15. odalon említi SZOKOLAY HÁRTÓ: „Néhai boldog emlékezetű Ferenc királynak az 181 l-ben termett jó féle veres borból egy hordóval küldött akkor élt esküdt F. S. mellynek nagy becse volt, 's még 1819-ben Bécsben a császári szakács nekem is egy buteliával szolgáltatott, midőn a' festés tanulásért ott' üdőmet töltöttem". 4. ENTZ—GENTHON—SZAPPANOS, 1961. 53—56. 5. SZOKOLAY i. m. 131. 6. A Kecskeméti Református Egyházközség levéltára őrzi Szokolay kérvényét, amelyben alázattal folyamodik a Jogakadémia ablakfestési munkálatai elnyeréséért az egyháztanácshoz.