Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet
96 PALOCZI: A BALOTA PUSZTAI SIRLELET . . . HAMPEL József azonnal felismerte, hiszen az Árpád-kor sírleletekben, sírokból származó viseleti tárgyakban, ékszerekben meglehetősen szegényes időszaknak számít. A lelet keltezése a XII. századra kézenfekvőnek látszott, hiszen a sírmellékletek között szerepel egy bizánci aranypénz, amelyet HAMPEL József II. Ióannész Komnénosz (1118—1143) vagy Manuél (1143—1180) császárnak tulajdonított. 4 Mindeddig ez a keltezés volt érvényben, tehát a szakirodalom ilyen kronológiai feltételek mellett próbálta beilleszteni a leletegyüttest középkori emlékeink közé. Esetenként ugyan a lelet egy-egy tárgyát újra megvizsgálták (az alábbiakban a megfelelő helyen hivatkozunk ezekre a vizsgálatokra), de a teljes lelet újrafeldolgozása nem történt meg. E sorok írója egy 1982-ben elkészült, sajtó alatt levő tanulmánya keretein belül foglalkozott a Balota pusztai lelettel, 5 ezúttal pedig részletes elemzését és újraértékelését kísérli meg, abban a reményben, hogy vizsgálódásai eredményeképpen talán sikerül megnyugtató módon kijelölni a lelet művelődéstörténeti helyét. Az idők folyamán a lelet darabszáma csökkent, egyes apróbb tárgyak elvesztek vagy elpusztultak, de az egyedi tárgyak mind megmaradtak, és általában jó állapotban vannak, jól tanulmányozhatók. A Balota pusztai leletet a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztálya őrzi (ltsz. 1893.54.1—160) a tárgyak többsége a múzeum állandó kiállításán szerepel. A bizánci érem az Éremtár gyűjteményében található, 1893. nov. 9-én adták át (ltsz. 102/1893). Az alábbiakban a leltárkönyv által megadott sorrendben ismertetjük a leletet. 1. Torques, csavart testű, nyitott, hegyesedő végei karikába visszapödröttek, ezüstlemezből készült; ltsz. 1893.54.1. (I. t. 3.; II. t. 5.). Átm. = 17,7 cm, a nyílás irányában 17,5 cm. A nyílás sz. = 6,2 cm. A felhasznált ezüstlemez hosszúsága csavart állapotban kb. 44 cm; középtájon sz. = 1,2 cm, v. = 0,20—0,22 cm; elkeskenyedő végein v. = 0,26—0,29 cm. Végei kb. 6 cm hosszan nem csavartak. Súlya 95,5 g. 2. Karperecpár, ezüst lemezből, nyitott (1. kép, VII. t. 1—2.). Szegélyükön keretelésként végigfutó, ráforrasztott kettős sodrony. Kiszélesedő végükön a lekerekített sarkoknál 2-2 lyuk, valószínűleg ékkövek vagy fém félgömbök felerősítésének helyét jelzi. A) Ép példány, ltsz. 1893.54.2. Átm. = 6,7x6,8 cm. A pánt sz. = 1,3 cm, végein 1,5—1,54 cm. A sodrony kb. 3 cm-es szakaszon sérült, letört. B) Két darabból összeforrasztva, ltsz. 1893.54.3—4. Átm. = 6x6,5 cm. A pánt sz. = 1,3 cm, végein 1,42—1,43 cm. Súlyuk együttesen 41 g. 3. Kristály függő, ezüst foglalatban, függesztőkarikával; ltsz. 1893.54.5. (I. t. 1.; II. t. 3.). Teljes h. = 4,8 cm (a karikával együtt). Az ovális, felül hosszanti élbe 4. Uo. 368 5. Eastern Heritage and European Influences in the Archaeological Finds of Cumanians. Kézirat, 1982. S. a. az Akadémiai Kiadó régészeti társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányok kötetében. — Ezúton köszönöm H. Kolba Judit szíves segítségét, aki a Balota pusztai lelet tanulmányozását lehetővé tette.
