Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)

548 SÜMEGI: MURAKOZY JÁNOS (1824—1892) jának, Szántó Mártonnak özvegye ugyanis Ferenczy Istvánnal {1192—1856) készíttet nagyméretű domborművet elhalt családtagjai emlékére. Ferenczy művét 1838. november 4-én ünnepélyesen, a művész jelenlétében avatták föl a református kollégium könyvtártermében.

8 Az akkor 14 éves Muraközy jelen lehetett az eseményen, de jól ismerhette, gyakran láthatta ezután is, mivel később abban az épületben tanult. Hogy a Ferenczy-mű hatott-e Muraközy érdeklődésére, bizonyosan nem tudható, legföljebb sejthető. A művész személyes jelenléte, s a Kecskeméten ritka eseménynek számító ünnepélyes dombormű-leleplezés fölkelthette vagy megerősíthette Muraközy művészet iránti érdeklődését. A 19. sz. harmadik és negyedik évtizedében egyébként kevés művészeti látnivalót kínált a város. Szemrevalóbb művészeti értéket jelentett a piarista templom, ennek barokk homlokzati szobrai, szép oltárai és a pestis emlékére emelt Szentháromság-oszlop, feltehetően Conti Lipót Antal (1708—1773) műve. A templomokat és az 1830-as években fölépített Jogakadémiát leszámítva nem volt jelentős építőművészeti alkotás sem Kecskeméten. A főtérre, a piacot is magába foglaló centrumba és ennek peremére települt egyházi és rendi épületek (a ferenceseké, a piaristáké, az izraelitáké és a görögkeletieké), s néhány egyszerűbb kivitelű középület (pl. városháza) közvetlen szomszédságától kifelé a város széléig polgárházak és földszintes parasztházak sokasága helyezkedett el. Mindez sajátos mezővárosi jelleget kölcsönzött a városképnek, mivel a halmaztelepülés közepén kiemelkedő épületeket gyűrűszerűén fogta közre a földszintes gazdaházak tengernyi tömege. Szokolay Hártó János így írt szülővárosáról; így jellemezte azt verses várostörténetében: „Kecskemét fekszik a Dunától keletre (...) Esik Pest s Szeged köztt sik homokos téren Negyvenöt ezret tart magyar kenyéren. Tizenkét mértföld úgy Pesthez mint Szegedhez Ép láb kívántatik gyalog méréséhez. (. . .) Kecskemét nem fénylik pompás kastélyokkal, Sem utcza taposó czifra nap-lopókkal, Lakosi többnyire föld-szinti házakban Laknak, (...) Utczái nincsenek kirakva kövekkel, Nem hemzsegnek henye bámész emberekkel, Mindennap költével piaczra s templomba Szép sereg nép gyűl föl, — ez innét azomba Dolga végeztével tüstént haza térül, — 8. MELLER Simon: Ferenczy István élete és művei. Bp. 1906. 402.