Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Embertan - Henkey Gyula: Duna–Tisza közi magyarok etnikai-embertani vizsgálata

518 HENKEY: DUNA—TISZA KÖZI MAGYAROK ETNIKAI.. . A JELLEGEK VARIÁCIÓJA A 24—60 éves Duna—Tisza közi férfiak szigma rációinak 15 értékeit a 22. táblázat­ban adom meg. A méretek és a jelzők átlagos szigma rációja tekintetében a Duna —Tisza közi telepesek és a jászsági őslakosok kissé egységesebbek, mint a kiskun­sági és a Duna, Tisza menti őslakosok. A NÉPESSÉG TAXONÓMIAI ÖSSZETÉTELE A taxonómiai elemzést Lipták Pál 16 módszerének kisebb módosításával 17 végez­tem el. Álláspontom e téren a Lipták-tankönyvben 18 ismertetett rendszertől azzal tér el, hogy a turanid típusnak túlnyomóan europid jellegű formáit, melyek Lipták­nál 1962 óta cromagnoid—C, cromagnoid— С + turanid és pamiro-turanid meg­jelöléssel szerepelnek, én továbbra is a turanidok közé sorolom. Az általam köve­tett álláspont megegyezik Lipták Pál 1955 19 és 1958. évi 20 összefoglalóiban, Ne­meskéri János és Gáspárdy Géza 21 tanulmányában, Bartucz Lajos 1957 és 1961 közötti műveiben, 22 valamint Bartucz Lajos és Farkas Gyula 1956 és 1958 közöt­ti 23 közös munkáiban megnyilvánuló szemlélettel. A vizsgált Duna—Tisza közi magyarok között négy típusnak, a turanidnak, az előázsiainak, a pamirinak és a dinárinak van jelentősebb szerepe a népességek összetételében. A keletbalti és a keleti mediterrán jellegek csak a Duna—Tisza köziek egyes csoportjainál gyakoriak. A turanid típusba soroltak között az alföldi változat (7—12. kép) előfordulása a legnagyobb, melyre a nagyközepes vagy magas termet, a fej nagy méretei mellett brachy-hyperbrachycephalia (rövid-túlrövid fejjelző), széles-igen széles, középma­gas, euryprosop (széles arcjelző) arc, frontálisan lapult (előreálló) járomcsont, mere­dek homlok, az arc síkjából közepesen kiemelkedő, egyenes vagy ritkábban enyhén konvex orrhát, enyhén domború tarkó, barna-fekete hajszín és barna vagy zöldes­barna szemszín a jellemző. Jelentős az erősen andronovói jellegű változat (4—6. kép) gyakorisága is, mely az alföldi változattól csak azzal tér el, hogy a termet kifejezetten magas, a fej méretei, a járomív és az állkapocsszöglet fokozottabban nagyok, a já­romcsont teste is nagyobb, frontálisan kissé lapultabb, a közepesnél gyengébben ki­15. THOMA A. 1957. 16. LIPTÁK P. 1962. 17. HENKEY Gy. 1978a. és HENKEY Gy. 1978b. 18. LIPTÁK P. 1969. 19. LIPTÁK P. 1955. 20. LIPTÁK P. 1958. 21. NEMESKÉRI J.—GÁSPÁRDY G. 1954. 22. BARTUCZ L. 1957.; I960.; 1961. , 23. BARTUCZ L.—FARKAS Gy. 1956.; 1957.; 1958.

Next

/
Oldalképek
Tartalom