Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Embertan - Henkey Gyula: Duna–Tisza közi magyarok etnikai-embertani vizsgálata
EMBERTAN 509 szabadszállási 12 vizsgálataim adatainak feldolgozásakor a felszín alatti rétegnél észlelt árnyalatok megoszlását adtam meg, most egyöntetűen a haj tövénél észlelt hajszín alapján dolgoztam fel a megoszlást, mert a fény, a víz és a hajápoló szerek hatása, melyeket Martin 13 szerint figyelembe kell venni, a haj tövénél módosíthatja a legkevésbé az eredeti hajszínt. Az „S" és ennél világosabb árnyalatoknál általában a felszín alatt egy fokozattal világosabb hajszínt határoztam meg, mint a haj tövénél. A HIERNAUX-FÉLE DÍSZTANCIASZÁMÍTÁSOK A Duna—Tisza közi csoportok egymás közötti és a többi magyar csoporthoz képest számított Hiernaux-féle távolságai 14 a 21. táblázatban láthatók. A számítások alapjának választott jellegek: testmagasság, fejhossz, fejszélesség, járomívszélesség, arcmagasság, állkapocsszöglet-szélesség, orrmagasság, fejjelző, arcjelző, frontálisan lapult (előreálló) járomcsont, meredek homlok, konvex orrhát, erősen kiemelkedő orrhát, enyhén domború tarkó, barna szemszín és barna-fekete hajszín. A Duna—Tisza közi őslakosok mindkét nemnél a Duna—Tisza közi telepesekhez és a jászsági őslakosokhoz állnak a legközelebb, de az eltérés egyik összehasonlított népességhez képest sem éri el az átlagos 624-es értéket. A jászsági őslakos férfiak és nők a Duna—Tisza közi telepesekhez, a Duna, Tisza menti őslakosokhoz, és a kiskunsági őslakosokhoz állnak a legközelebb, a legnagyobb eltérés férfiaknál a palóc centrumbeli férfiakkal, nőknél a dunántúliakkal mutatható ki. A kiskunsági őslakosok mindkét nemnél a jászsági őslakosokhoz és a Duna —Tisza közi telepesekhez állnak a legközelebb és a palóc centrumbeliektől térnek el a legnagyobb arányban, de férfiaknál az eltérés a dunántúliakhoz képest is igen jelentős. A Duna—Tisza közi telepes férfiak a Duna, Tisza menti őslakosokhoz és az egyéb palócokhoz, a nők a jászsági és a Duna, Tisza menti őslakosokhoz állnak a legközelebb, míg a legnagyobb eltérés mindkét nemnél a dunántúliakkal mutatható ki, mely a férfiaknál lényegesen nagyobb arányú. 12. HENKEY Gy. 1961., HENKEY Gy. 1962/63.; HENKEY Gy.— KALMAR S. 1984. 13. MARTIN, R— SALLER, K. 1957—1966. 14. PIVETEAU, M. J. 1965.
