Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Embertan - Henkey Gyula: Duna–Tisza közi magyarok etnikai-embertani vizsgálata
CUMANIA 11. 499 HENKEY GYULA Duna—Tisza közi magyarok etnikai embertani vizsgálata BEVEZETÉS A honfoglaló magyarok a Duna—Tisza közének elsősorban Duna és Tisza menti, legtermékenyebb sávjait népesítették be, a középső, főleg homokos, kisebb részben mocsaras, szikes jellegű területekből csak egyes, viszonylag termékenyebb részekre telepedtek. A tatárjárás után a korábban Fejér megyéhez tartozó solti rész keleti feléből a Duna mentére húzódtak.* A Kiskunlacháza, Jászkarajenő, Kiskundorozsma, Mélykút (a volt kun Kelkút) közötti négyszöget a kunok népesítették be. A kunokkal együtt hazánkba beköltözött alán—szarmata eredetű (a KözépÁzsiából az Azovi-tenger környékére áttelepült szarmata törzseket nevezték alánnak) jászok 2 nagyrészt földművelésre is igen alkalmas területekre kerültek. Az oszmán-török megszállás alatt, főleg annak második felében a Duna—Tisza közi helységek jelentős része elnéptelenedett, a délnyugati részekre már akkor érkeztek egyes helységekbe a törökök jobbágyaiként bunyevác, sokác, dalmát telepesek 3 , majd a törökök kiűzése után, a 18. század első felében elsősorban a Jászságból, a Palócföldről és az 1910. évi magyar—szlovák nyelvhatártól közvetlenül északra fekvő területekről érkeztek az újratelepítők, de jelentős részben tértek vissza előző lakóhelyeikre a török korban védettséget élvező mezővárosokba: Kecskemétre, Nagykőrösre, Ceglédre, Jászberénybe behúzódott magyarok utódai is. Számolnunk kell a török megszállás elől északra menekültek leszármazottainak visszatelepülésével is. 4 1. GYÖRFFY Gy. 1987. 2. FODOR F. 1942. 3. BÁLDY F. 1966/67. 4. ECKERT I. 1935.
