Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 489 helyre érkezés után nyomban a kocsik között földreterített pokrócokon önkéntesen adakoznak a búcsúi szándékra. Az összegyűjtött pénzzel a búcsúvezető hétfőn otthon számol el a plébánosnak, levonva belőle természetesen a misepénzt és a harangozási díjat. Most már sokan csak egy napra, vasárnapra jönnek a búcsúra. Ők tehát a szombati programból és a vigiliázásból szükségszerűen kimaradnak. A búcsús beköszöntő után a csoport a saját számára rendelt szentmise helyére vonul énekelve, imádkozva. Az esetleges várakozási időt olvasózással, imádsággal tölti. A szentmise után — mindenki lelki épülésére — elvégzi a gyónást. Ettől kezdve az ünnepi nagymiséig a búcsúsoknak szabad programja van, amelyet barátkozással, búcsúfiavásárlással, nézelődéssel töltenek el. A búcsú fénypontja a valamennyi csoport számára közösen tartott nagymise szentbeszéddel. (A szentáldozást is lehetőleg ezen végzi el mindenki, nem a saját miséjén.) Ezért követi búcsúscsoportok szerinti szervezetben — kereszttel és lobogókkal — a látványos szentséges körmenet. A szentkúti vasárnapi körmeneten régi hagyomány szerint a félegyházi kereszté az elsőség, amelyet azok alkalmanként átengednek a jánoshalmiaknak, akikkel igen jó kapcsolatuk van régóta. Más keresztek helyét az érkezés sorrendje határozza meg. A körmenetben kiemelkedően központi elhelyezése van a papok és minisztránsok által kísért baldachinnak, az Oltáriszentséget védő, hordozható díszes mennyezetnek, és a Mária-szobrot vivő Máriás lányok népviseletbe öltözött kis csapatának. A szentségi áldásokkal tagolt körmeneti időt a búcsús csoportok áhítatos éneke tölti ki. A csoportok most külön-külön Mária-énekeket (Te vagy földi éltünk; Máriát dicsérni; Boldogaszszony Anyánk) és szentségi énekeket (Üdvözlégy Oltáriszentség; Ez nagy szentség valóban; Üdvözlégy Krisztusnak stb.) énekelnek,

130 de most nem előénekléssel, hanem együtt szépen, folyamatosan. A körmenettel a kegyhelyre visszaérkezők újabban az Eucharisztikus Kongresszusi Himnuszt (Győzelemről énekeljen) éneklik az egyre dagadó tömeg növekvő hangerejével. Mikor az utolsó csoport is visszaér, akkor már mindenki ezt az éneket énekli áhítattal. A kegy hely plébánosának rövid búcsúzását és áldását a Pápai Himnusz követi, majd a látványos áhítatot a magyar Himnusz zárja be. Egy évtizede a búcsúsok ünnepélyes búcsúztatása Szentkút kegyhelyről együttesen történik két csoportban 13,30 és 14,30 órakor. Előzőleg sor kerül a búcsúban vásárolt kegytárgyak és a búcsúfia közös megáldására is. Mindegyik búcsús csoport elmondja a maga közös imáját, eléneklik a búcsúzó éneket (Isten veled Anyánk; Isten hozzád szent Szűz; Isten hozzád Anyánk már útnak indulunk stb.) és rövid, bensőséges búcsúzás után énekszóval elindulnak hazafelé. A búcsúsok visszaútja hasonlóképpen telik el, mint az odaút. Útközben 130. SZVU 112., 134., 136., 195., 292. és 284. sz. énekei ismertek és kedveltek.