Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból
488 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL hogy nézelődjenek, barátkozzanak, ismerkedjenek egymással, elmenjenek a búcsúvásárba, búcsúfiát 128 vásárolni. A Ferencszallasi Szentkút mellett a búcsú kísérőjelenségeként már korán megjelentek a különféle — főleg emléktárgyakat, ponyvanyomtatványokat kínáló — árusok. A tiltások ellenére búcsújáróhellyé válás folyamatában a szentkúti búcsúvásár is csak korlátozott mértékben fejlődhetett. A búcsúvásárra jelentkező mézeskalácsos, festő stb. mesterek kérését azzal utasították el, hogy nincs felsőbb engedély arra, hogy a Szenkútnál „bármi néven nevezendő vásárt" tartsanak. De a „kérdéses helyiség búcsújáró helynek egy házilag sincs felavatva". (1872. május 17.) A búcsúfia kisebb értékű, szerény ajándék, amelyet a búcsúsok hazavisznek, hogy örömet szerezzenek az otthon maradottaknak. A leggyakoribb szentkúti búcsúfia a kegyhelyi szentkép volt a határa nyomott imádsággal, könyörgéssel; a mézeskalácsszív, -olvasó. Korábban a szentkúti víz kultuszához kapcsolódó vizeskorsó, kancsó, bögre és a különféle játék (baba, talicska, csattogó madár stb.) volt a kedvelt búcsúfia. Búcsúfiát a búcsústól minden családtag kapott, mégha csekély értékűt is. Az előbb említettek mellett megtette olykor az igen olcsó árvalányhajbokréta, 129 a papírforgó, vagy csak a néhány szem cukorka is. Az ajándékozás ténye volt az érdekes. Az ajándéktárgyak szentelmény jellege már csak a jellegzetesebb vallásos tárgyú (kép, szobor) búcsúfiához kapcsolódik. Teljesen elhomályosulóban van az a naiv népi bensőséges hiedelem, hogy a kegykép, -szobor csodatevő erejéből átszáll valami a búcsúfiába. Az ünnep hajnalán korán megkezdődik a búcsús csoportok szándékára mondott szentmisék sorozata, amelyen az egyes csoportok lobogókkal és kereszttel felvonulva csoportosan vesznek részt. A búcsúsok miséjére valót önkéntes adakozásból a búcsúvezető szedi össze és adja át a kegyhelyi plébánosnak. Az autóbuszozó félegyházi búcsúsok búcsúvezetője nem kunyerál, vagyis nem kéreget. Az autóbuszjegy árát már eleve úgy állapítja meg, hogy a misepénz és az autóbuszvezető szerény jutalma is benne legyen a jegy árában. A jakabszállási búcsúsok a kegy128. Mária Terézia királynő 1774. február 4-én Félegyházát mezővárossá nyilvánította és négy alkalomra (január 20., május 27., augusztus 18., október 4.) „éves szabad vásárt" engedélyezett. A félegyháziak templombúcsúja július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén volt. A vásárnapok és a búcsú tehát egymástól elkülönültek. A város vezetőinek többször okozott gondot a májusi, úgynevezett „zöldvásár" és a pünkösdi búcsú egybeesése, vagyis „egymás rongálása." A búcsúvásári engedélyek megtagadásakor a tanács következetesen hangsúlyozta, hogy a „Sarlós napján tartani szokott Búcsúi vásár nem számítódik az országos vásárok közé [...]" (BKML-Kf. Prot. 17. Pag. 160. 1832.) A templomtitulus ünnepén tartott „bútsúvásár"-on idegen kereskedőt nem is engedtek árulni. A szentkúti búcsúvásár a Szentkút kegyhellyé válása után fejlődött ki. A búcsúi kirakodóvásárban megjelentek és fokozatosan tért hódítottak az egyéb árucikkek harsány kereskedői; megnövekedett a mozgalmasságot és érdekességet kínáló mutatványosok csapata. 129. Az árvalány haj búcsúfia — amelynek árulják természetes, vagy piros, zöld, kék, lila színű csokrait — a Ferencszallasi Szentkút búcsújának jellegzetes ajándéka. Az árvalányhajas díszt szívesen teszik a búcsúkeresztre és a búcsúskocsira is hazafelé menet a búcsúról.
