Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

486 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL írásában is olvashatjuk.

120 Később a félegyházi tanács fából nagy színt építtetett a búcsúsoknak menedékhelyül, ahol a megjelent hívők korra és nemre való tekintet nélkül éjszakázhattak. Az elhelyezkedésben a búcsúvezetők tartottak rendet. A felszabadulás után közerkölcsvédelmi hivatkozással a színt lebontották.

121 A félegyházi búcsúsok a Szentkút körül az 1950-es években felépített árkádok alatt kaptak — ma is használt — állandó helyet. A szentkúti búcsújárásban igen lényeges egyéni ájtatoskodás volt a Szentkút vizében való tisztálkodás. Ez nem egyszerűen csak az út porának lemosását, csupán a testi felfrissülést jelentette. A népi felfogás szerint ugyanis a lelki megtisztulásra, a szentségekhez való járulásra a kultikus mosakodás révén válik az ember méltóvá. MANGA János is hangsúlyozza e szokás vízkultusszal való összefüggéseit, s azt is, hogy az egyházi liturgiatörténetben a víz a lélek megtisztulásának szimbóluma.

122 így érthetjük meg, hogy a szentkút csodás vize gyógyítóerejének tisztelete miért kapott a néphitben sokszor a búcsújáró hely kegy képénél is nagyobb jelentőséget. Orosz István, a jászladányi híres szentember is, amikor 1878-ban első ízben zarándokolt el a ferencszállási Szentkútra, először a Szentkúthoz ment és csak azután a templomban lévő kegyképhez!

123 Adatközlőink emlékezése szerint a Szentkút lábmosó]^ a tetővel ellátott Szentkút keleti oldalán létesített kör alakú — legfeljebb 30 m

2 vízfelületű és körülbelül 50 cm vízmélységű — betonmedence volt. Bénák, sánták, sebhelyesek sűrű keresztvetések és fohászok közben mosták testüket a medencében. Nem volt épületes és vonzó látvány.

124 A félegyházi búcsújáró nép a Szentkút vizéből, mint népies szentelményből a búcsún nemcsak ivott, hanem vitt is magával haza és otthon orvosságul használta. A vízkultuszhoz kapcsolódott a szinte mindenütt szokásos búcsúkeresztelés. BÁLINT Sándor, SCHRÄM Ferenc és mások is említik azt a régi népszokást, hogy a búcsúra első ízben zarándoklók az idősebb búcsústársak közül keresztapát, illetve keresztanyát választottak maguknak, akik „megkeresztelték" őket a Szentkút vizével e szavakkal: „Én téged megkeresztellek, az Isten áldjon meg, szenteljen meg, legyél Jézus Krisztus dicsőségére, Szűz Mária tiszteletére". Ettől kezdve keresztapám — keresztfiam; keresztanyám — keresztlányom néven szólítják egy120. BÁLINT S. 1939. 197. 121. BKML-Kf. Kgy.jkv. 169/kgy. 1949. számú határozatával a közgyűlés 1949. október 14-étől megtiltotta a fabódé hálóhelyül való használatát és hamarosan le is bontották azt. 122. MANGA J. 1962. 354. 123. BÁLINT S. 1942. 121—122. Orosz István önéletrajzában maga is kiemeli: „Mikor odaértünk a ferencszállási pusztába, elsőben is a szent kutat látogattuk meg, aztán mentünk a kápolnába ..." 124. BKML-Kf. Kgy. jkv. 1949. október 14. 169/kgy. B. F. városi képviselő közegészségügyi szempontból kifogásolta a Pálosszentkút kegyhelyen használatban lévő lábmosómedence fenntartását, mivel a tapasztalat szerint oly egyének is mosnak ott lábat, kiknek lába nyílt sebes. A közgyűlés a lábmosómedence használatát azonnal megtiltotta.