Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 485 a búcsúvezető a temetőnél szokásos Óh égi Szűzanyánk Mária kezdetű könyörgést mondja el. Majd a holtakért esdő fohásszal fejezik be a rövid tiszteletadást. Útmenti keresztnél illő alkalmi ének: Jézusnak keresztje, Téged tisztelünk (Függelék 4. sz.) vagy Szerettél engemet, szeretlek Tégedet című vezeti be az ájtatosságot, amelynek keretében a szokásos rövid imák mellett a keresztjárás formuláiba illő könyörgéseket mondanak el előrehajtott lobogók tiszteletadásával. Annál a keresztnél, ahol Mária-kép vagy -szobor is van az emlékjelen, bővül az ájtatosság alkalmi fohásszal, például a IX. stációnál mondott könyörgéssel. A „Sejmësi Marijana", a képoszlopnál a rövid tiszteletadásban a vidámabb hangvételű Mondjunk dicséretet a Szűz Máriának, vagy Nyíljon ki szívetekben (Függelék 5. sz.) kezdetű Mária-ének, továbbá Máriához szóló könyörgés és fohász fejezi ki a hálaadó és -kérő érzelmeket. A zarándokút kisebb-nagyobb megszakításokkal énekléssel és imádkozással telik el. A nehezebb menetszakaszok szokott ájtatossága a Nagyrozáliom, vagyis a teljes olvasó. A fáradó búcsúsok epekedő vágyakozással lesik, hogy mikor pillantják már meg a szent helyet. A búcsúsok fegyelmezett rendben, a felfokozott várakozás belső feszültségével érkeznek a kegyhelyre. Harangzúgással kísért ünnepélyes menet ez. A búcsúsok beköszöntőjében a Máriával való találkozás megható percei következnek. A csoportokat az érkezés sorrendjében — a búcsúsok beköszönése után — a szentkúti plébános fogadja. Rövid köszöntő fohász után áldást ad az érkezőkre. A csoportok ezután buzgó énekkel megkerülik az oltárt és a sekrestyén át kivonulnak. Régen a félegyháziak a búcsúvezetőjük beköszöntő imádsága után buzgón énekelték kedves éneküket: „Óh egeknek lilioma, szép szűz Mária, Ferencszállási kis kápolna ékes csillaga. Én tehozzád idejöttem, ékes szűz virág, Méltóztatással meghallgatni kegyes Szűzanyánk [. . .]!" A beköszöntő ének legtöbbször a csodás hely történetéről szól, kifejezve a búcsúnyerés szándékának hőn áhított törekvéseit. Újabban a Máriát dicsérni hívek jöjjetek! vagy Te vagy földi éltünk vezércsillaga közkedvelt Mária-ének folyamatos éneklésével fejezik be beköszöntő tiszteletadásukat. A szentkereszti búcsún a beköszönés tartalma természetesen más. Itt az ünnepélyes bevonuláskor a szent keresztről szól a búcsúvezető imája s ehhez kapcsolódik a búcsúscsapat buzgó éneke is. Zengjen szívünk méltó hálát (Függelék 6. sz.) vagy Jézusnak keresztje, téged tisztelünk. A beköszönés után a búcsúsok elfoglalják szálláshelyüket. Régen Ferencszálláson a szabad ég alatt történt az éjszakázásuk. [.. .] „maga az anyaföld volt a derekaljuk és csillagos ég a takarójuk [...]" — mint ahogy BÁLINT Sándor