Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból
484 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL Ha a szentkereszti búcsúra mentek, akkor az elinduló ének a kereszttel volt kapcsolatos: Induljunk el hívek dicső szentkereszthez kezdetű ének. A Galambos szőlőhegybeliek a Pdtyi-kêr észtnél, más tanyai csoportok tanyai iskolájuknál gyülekeztek és rövid közös imádság után útnak indultak. 117 A tanyaiak búcsúskereszttel, a városiak búcsúskerészttel és lobogókkal 11 * végezték búcsújárásukat. A tanyai búcsúskereszteket az érintett népesség tanyaiiskolájában, a városi kereszteket és a lobogókat a templomokban őrizték. Minden alkalommal a búcsúvezető kérte el ezeket a plébánostól és az általa kiválasztott keresztvivő férfinak és a lobogóhordozó személyeknek átadta a búcsújárás tartamára. Mindkét megbízatás kitüntető megbecsülés volt az érintett személyek számára. A félegyházi búcsúsoknak két jártabb útja volt Szentkútra: Szegedi út és a Csólyosi út. A két út mellett található útmenti keresztek a gyalogosan vagy lovas kocsin zarándokló búcsúsok ájtatoskodó, és egyben pihenőhelyei voltak. E keresztek egymástól mért távolsága pontosan megfelelt a kényelmes gyaloglással énekelve és imádkozva megtehető elfáradási szakasznak. Ma már a modern közlekedési eszközökkel utazók nem állnak meg a keresztek mindegyikénél, csak a jelesebbeknél. A régi szokás elsorvadóban van. 119 Egyébként ez az útvonalszakasz része volt a szegedi havi búcsúra zarándoklás útjának is. A városon rendezett sorokban énekelve és imádkozva átvonuló búcsúsokat az utca népe érdeklődő szeretettel kísérte. Felnőttek és gyerekek jöttek a búcsúsok elé Jézuskát csókolni. A jézuskacsókolás régen általános szokás volt. A búcsúsok érkezésének hírére odasietők a menet élén vitt kereszthez mentek. A keresztvivő ember kezében jobbról balra lefelé fordította a búcsúskeresztet s így a tiszteletadók — anélkül, hogy a menet megállni kényszerült volna — megcsókolták a feléjük fordított kereszt korpuszának szeggel átvert lábát. A jézuskacsókolás tiszteletadás volt a kereszt és a kereszttel bűnbocsánatát esdő embercsoport számára. Ez feltétlenül hozzátartozott a búcsúsok fogadásához is. A búcsúsok útközben temetőnél, kereszteknél és szobroknál rövid ájtatosságot tartanak. A temetőnél a búcsúvezető előéneklésével eléneklik az Óh egeknek királynéja kezdetű éneket. (Függelék 3. sz.), vagy a másik közismert gyászéneket: Élőknek, holtaknak Istene kezdetűt. A Miatyánk és az Üdvözlégy imádkozása után 117. A tanyai búcsúsok — útjuk lehető rövidítése miatt — látszólag úttalan-utakon ájtatoskodva járva érték el céljukat. A pusztai út csendje és mozdulatlansága nagyon illett a lelkimegújulást kereső zarándokok összehangolt cselekvéséhez. 118. BÁRTH J. 1982. 76—77. A szerző nyomatékosan hangsúlyozza a lobogó fogalmi elhatározásának lényegét. Hozzátesszük: A zászló szövetjével a zászlórúdhoz szögezve egy darabot alkot. A lobogó szövetjét külön nyél feszíti ki és külön van a rúd, amelyre akasztják. A lobogók színe és ábrázolatja a hívő csoport összetartásában eligazító jel. 119. FEKETE J. 1984. 91. és Függelék 102—105. Mindkét úton így 5—5 megálló- és ájtatoskodó helye volt a búcsúsoknak.
