Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 469 miklósi kántor írta. Az újabb kiadásba (1915) már a legújabb közkedvelt énekeket is beletette, ezzel is növelve a kiadvány népszerűségét. Az Orgonahangok több énekét megtaláljuk a búcsúvezető kéziratos énekkönyvében is mintegy bizonyságul, hogy azt rendszeresen használta a félegyházi búcsús nép. A Szentkút vonzásterületén az említett két énekeskönyv mellett még más énekeskönyvek is használatosak voltak. A tiszakecskei bögi előénekes még szívesen énekelt Takácsi Lajos: Orgonavirágok című kiadványból (XI. kiadás, Gyula, 1911.) is. P. Kocsis Mihály jakabszállási előénekes szerette még a SZŰZ MÁRIA DÍCSÉRETE énekes- és imádságos könyvet, amelyet a búcsújáró katolikus hívek használatára Mezey János kunszentmártoni kántor írt. (Kiadta Szombathy János Kalocsán, 1882-ben.) Rózsa Balázs illancsi előénekes legfontosabb nyomtatott könyve a GYŰDI ÉNEKESKÖNYV volt.

107 A búcsújáró nép énekkészletének másik része a búcsújáró helyeken terjesztett vallásos ponyvairodalomból származik. A nyomtatványok vagy maguk szolgáltak szövegkönyvül a búcsúvezetőnek,

108 vagy a kéziratos énekkönyvbe másolva kerültek be a közösség énekkincsébe és használatába. Az énekek mellett megtalálhatók voltak ezekben a kiadványokban a kegyhely eredetlegendájának jól- rosszul értelmezett és ismételt változatai, könyörgések és versbeszedett imák is. A félegyházi búcsújárók zarándokkörében a szegedi havibúcsú, radnai búcsú, szentkúti búcsú (Petőfiszállás) vallásos ponyvái, illetve ezeknek kéziratban elterjedt másolatai hatottak a búcsúének-készlet alakulására. A ferencszállási Szentkút búcsújáró hellyé válása során még a hatósági tiltás időszakában, 1882-ben találkozunk a ferencszállási ponyvanyomtatvány megjelenésének hírével. Cseh András félegyházi plébános 1823. február 6-án kelt leveléből tudjuk, hogy Grünn Orbán szegedi nyomdájában 1822-ben kinyomatták a ferencszállási énekeket. Ugyanakkor a plébániatörténetbe latinul bejegyezte: [....] „A forrást már ki is rakták égetett téglával, kinyomattak különböző énekeket, a hívek áldozatkészségéből kőkereszttel énekesítették a helyet [. . .]"

109 Szentkútnak erről a ponyvanyomtatványáról megemlékezik BÁLINT Sándor is, és a címlap fotóját is közli munkájában.

11 ° A teljesség igénye nélkül közreadjuk a szentkúti búcsúra készült ponyvanyomtatványok jegyzékét: 107. BÁRTH J. 1982. 70—71. A Gyűdi könyvnek mintaadó szerepe volt az előénekes számára, amelynek segítségével az énekesi rögtönzés is könnyebb volt. 108. BÁLINT S. 1980. 378. A ténymegállapítás mellett lábjegyzetben felsorolja a havibúcsúra készült ponyvakiadványok nem teljes körét. 109. SZML Jászkun Kerületek Levéltára 1823. Pag. 452. Prot. 1098. F. 1. Az irat melléklete Cseh András plébános levele. SBA HD 27—28. „Iam fons hic ustio lateribus, variae cantiones typis procusae, interpellata fidelium liberalitate Crux quoque lapidea in Ordine ad exornandum prodigiosum hunc locum constituta,—..." bejegyzés Cseh András (1810 — 1830) plébános idejében. 110. BÁLINT S. 1980. 400. „Ének A' Ferentz Szállási Szentkútrúl" Szegeden, 1822.