Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

464 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL dett vezetőknek —jelentőségében alá nem becsülhető szerepük volt. Okmányadat nem erősíti meg azt a kemény elmarasztaló ítéletet, amelyet nevesítés nélkül írt Szerelemhegyi Tivadar, a város monográfusa 1882-ben a búcsúvezetőkről: [.. .] „Azon emberek ezek, kik »bucsu elöljáró« elnevezés alatt a munkanélküli megélhetést választották életczéljukká s evégre a néptömeg tudatlanságát felhasználva, ízléstelen, sőt erkölcstelen szokásokat terjesztenek a hívők között, kik e beavatottabbaktól minden újat kapva-kapva vesznek [. . ,]"

96 Régebben bizonyára voltak ízlésromboló, anyagi előnyökre törő búcsúvezetői megnyilvánulások is, ha ezt a monográfus feljegyezni szükségesnek tartotta. Ezzel ellentétben az adatközlők mindegyike nagy tisztelettel és szeretettel szólt a mai búcsúvezetők áldozatos tevékenységéről. Az óplébániaiak búcsúvezetőjének saját magáról elmondott szavaiból is kialakul a búcsúvezető személyének mai, hiteles képe: a munkáját otthon becsülettel elvégző, a hitélet dolgaiban fáradhatatlan népi vezető valósága.

97 A búcsú alkalmával a hívek mindig a „maguk módján", tehát önkéntes megajánlással, „jó akaratból és tiszteletből" adakoztak a búcsúvezető számára. A búcsúk sorátjáró búcsúvezető rá is szorult az anyagi támogatásra. A több hétig tartó zarándoklást másképpen el sem lehetett volna képzelni. A szegényparaszti háztartások a kettős tehertételt: a munkáskéz otthoni hiányát és a zarándoklás személyi kiadásait rövid időre is nehezen tudták elviselni. A búcsúvezető hosszabb időre szóló zarándokköltségeit ezért — a körülmények józan belátásával — adakozásból át kellett vállalni. Az összes tényezők figyelembevételével érthetjük meg, hogy az anyagiak mellett mit jelentett a búcsúvezető számára a lelki örömöket gyarapító erkölcsi elismerés, a hívek megbecsülő szeretete. A Sarlós Boldogasszony Egyházközség búcsúvezetője Szabó Mihály 1903. október 4-én született Kiskunfélegyházán. Eredeti tanyájuk a pákai határrészben volt. A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor lakást változtatott, átköltözött a ferencszállási részbe, a „Szopós szélibe", IX. körzet 28. számú tanyájába. Négy elemi osztályt végzett a városi iskolában, ahová a Romhányi János utca 12. szám alatti „öregház"-hói járt el. Egyénileg gazdálkodó paraszt volt, most a Lenin 96. SZERELEMHEGYI T. 1882. 271. Szerelemhegyi a rosszul értelmezett, túlhajtott Máriakultusz fattyúhajtásának tekinti a búcsúelöljárót. 97. A témában valamennyi adatközlő személye megérdemelné a nyilvánosságot, de legtöbbjük kérésére nem tehetünk egyebet egy szerény névfelsorolásnál, megtoldva azt a köszönet és a hála kifejezésével. Adatközlők : Hegedűs Vincéné, Kanizsai Nagy János, Keresztesi Mária, Keserű Antalné, t Keserű Károly, t Palásti Ferencne, Szabó Mihály (1903) búcsúvezető Kiskunfélegyháza. Telek József (1919) búcsúvezető Tiszakécske, t Tóth Sándorné, Zsámboki Istvánné Milóczi Margit (1930) búcsúvezető Jakabszállás, Orgovány, és mások. A szerző a Félegyházát újra benépesítő ősök hetedik nemzedékének sarja, aki gyermekkorában a népélet búcsús világát személyesen is megismerte. A témában tudatos gyűjtést végzett 1973-ban, majd 1983—85-ben; több szentkúti búcsún néprajzi felvételeket készített. Végül 1987-ben a gyűjtött anyagot ellenőrizte és kiegészítette. A tárgyi- és a fotóanyag előkészítésében nyújtott készséges támogatásért köszönet a Kiskun Múzeum munkatársainak és petőfiszállási Mária Múzeum vezetőjének.