Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból
452 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL beesett pünkösd vasárnapján és hétfőn a nagybúcsú vagy főbúcsú, és szeptember 8-án a Kisasszonyi búcsú vagy másképpen a kisbúcsú. A kezdő és a záró búcsúk sohasem voltak népesek, megmaradtak a helyi búcsúk színvonalán. Ritkán előfordult, hogy vidékiek megjelenése megjavította a látogatottságot. Ilyenkor a krónikás megjegyezte: „szép közösség gyűlt egybe. (1900); „számosan voltak" (1901); „népes búcsú volt" (1908); „2000 ezer szegedi volt itt" (1892). Vagy amikor nagyon kevesen voltak a búcsún, akkor csak ez volt a megjegyzés: „vásár volt". A Kisasszony napi kisbúcsú SL pünkösdi nagybúcsúnak mintegy kiegészítője. Búcsús népessége főleg azokból tevődik össze, akik a nagybúcsún valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni. A kisbúcsú látogatottságát sokszor rontotta el a korai őszies esőzés. A felszabadulás előtti legnagyobb látogatottságát közvetlenül a pálosok letelepedése után, 1940-ben érte el. Az 1970-es évektől a kisbúcsú népessége az időjárástól függően 4—5000 fő körül ingadozik. A pünkösdi nagybúcsú századunk első felében két napig tartott. A vasárnap elsősorban a vidékiek, a hétfő pedig főleg a helyiek búcsúja volt. Természetesen a két búcsús nap népessége nem különült el mereven egymástól. A búcsúsokat összetartotta a családi, baráti, ismeretségi kapcsolat keresése és ápolása. A pálosok rendi érdekeikből fakadóan a búcsúk rendjét — amint erről már szóltunk — 1941-ben további négy búcsúval gazdagították. Az új búcsúrend az idő rövidsége miatt azonban nem tudott hagyománnyá válni. A pálos rend megszűnése után a kegyhely gondozását átvevő kegyhelyi plébánia visszatért az eredeti búcsúrendre. A pünkösdi nagy búcsú az 1950-es évektől egy naposra csökkent. Állandó jellegű vonzása napjainkban öt megyére terjed. E megyék (Bács-Kiskun, Csongrád, Pest, Szolnok és Nógrád) 44 helységéből, köztük Baja, Bácsalmás, Cegléd, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Mezőtúr, Nagykőrös, Szeged, Szentes, Tiszakécske városokból zarándokolnak minden alkalommal szervezett csoportok a kedvelt hitéleti eseményre. Népviseletes „Máriás lányok" jönnek rendszeresen Rimócról, Dabasról, Sáriból és Zsámbokról. A ferencszállási búcsúk között meghatározó volt mindenkor — ma is az — a pünkösdi nagybúcsú hagyományosan kialakult tömeges hitéleti cselekményeivel. Az első világháborút követő években a búcsúsok száma erősen leapadt és csak az 1920-as évek vége felé érte el az alkalomkénti 10-12 ezer főt. 1930-ban már a búcsús tömeg nagysága szinte a háború előtti évek adataival egyezett. Hivatalos megállapítás szerint 45 processzióval, 1500 kocsival 25-30 ezer fő jelent meg a búcsún 75 . A gazdasági válság idején a megjelenésben újabb visszaesés következett be évi 5 ezer fős látogatottsági átlaggal. A felszabadulás után az 1960-as évek végéig, erősen változó körülmények között alakult ki a nagybúcsú mai vonzása. A búcsúsok tömege természetesen az időjárás függvényében mindig ingadozik. Talán az alkal75. FK 1930. június 10. Hírek.
