Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 451 sárhely, Szentes, Csongrád), 34 község és 11 puszta búcsúsai 52 kereszt alatt jöttek el a búcsúra. A szervezett búcsús csoportokban 11 745 személyt vettek számba. 1 800 lovas kocsin 7 200 búcsús érkezett. A Szentkút és Puszta-Péteri vasútállomásokon 4 000-nél többen váltottak vasúti menetjegyet. A nem hivatalos összegezés több százra teszi azoknak a számát, akik a körülmények folytán a számbavételt elkerülték. Félegyházáról 3 kereszt alatt 717 búcsús jött ide gyalogosan. Az egyénileg zarándoklók száma nem volt kimutatható.

72 Egyébként a Szentkút látogatottságáról, személyi forgalmáról az 1880-as évektől kezdődően vannak támpontul szolgáló, de nem teljes pontosságú adataink. Korábban a szentkúti kápolna felszentelésekor, az 1876. évi pünkösdi búcsún vett részt nagyobb tömeg, a becslések szerint 20 ezer fő. Orosz István ezt a tömeget igen erős túlzással 60—70 ezerre teszi.

73 A számítások szerint az 1870-es évek átlagosan 4-5 ezres búcsús tömege az 1880-as években 10 ezerre, az 1890-es évek végéig fokozatosan 20 ezer körüli résztvevőre emelkedett. Érdekes, hogy a búcsúscsoportok száma enyhe ingadozással viszonylag állandó maradt, ám az 52 „keresztet" 1906 után már sohasem érte el. De méltán emlegetik már messze tájakon a Szentkutat, mint az Alföld egyik leglátogatottabb búcsújáró helyét. A Szentkút tömegvonzási lehetőségét kedvezően javította, hogy a kegyhelyet 1891-ben a SZENTKÚT vasútállomás engedélyezésével bekapcsolták az országos vasúti hálózatba. Nagy szükség volt erre nemcsak búcsúkor, hanem az év minden napjában, mert ezen a népes határrészen még sehol sem volt vasúti megállóhely. Már ekkor felvetődött mint szükséges igény, hogy a „Selymes sarkánál" is létesíteni kellene másik vasúti megállóhelyet.

74 Kétségtelen, hogy a közlekedési lehetőség javulása a búcsú vonzását erősítette. A századforduló utáni években a búcsú látogatottsága az időjárás függvényében 35-40 ezer fő között ingadozott. Az első világháború és a forradalmak éveiben azonban nagyobb mérvű létszámapadás következett be. A krónikás joggal okolta ezért — mások mellett — a háború okozta pénztelenséget és a nagymérvű anyagi romlást. De hozzátehetjük, hogy a katonáskodó férfiak távollétében munkában elfoglalt asszonyokat az otthoni gazdaságok most nem tudták napokra nélkülözni. Az 1880-as évek végén Ferencszálláson is kialakult a búcsúk rendje. Az év kezdő búcsúja mindig Szentkereszt föltalálása napján, május 3-án, a záró búcsú pedig mindig szeptember 14-én, a Szentkereszt felmagasztalása napján volt. Köz72. FH X. évf. 24. sz. 1892. június 12. 73. BÁLINT S. 1942. 122. Orosz István a búcsún maga is résztvett. Önéletrajzában írja le a túlzó létszámadatot. 74. FH IX. évf. 48. sz. 1891. november 29. Új vasúti megállóhely. BKML-Kf. Kgy. jkv. 1942. 1942. április 7. 47/kgy. 1942. sz. alatt kérte a közgyűlés a minisztériumtól, hogy a vasútállomás nevét — tekintettel a Pálos rend szentkúti letelepítésére — PÁLOSSZENTKÚT névre változtassa meg.