Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 437 a kutat földdel töltsék be! Május 27-én a jászkun kisgyűlés azzal a határozattal küldte meg a rendelkezést, hogy annak teljesítésére, vagyis a „Ferentz Szállási Kúthoz leendő nép gyülekezeteknek végképpen leendő el távoztatására nézve Helybeli Papi és Tanácsi Elöljáróságnak be folyásokkal, leg foganatosabb Intézkedéseket tegyenek [ . . . ]"

29 A félegyházi tanács ülésén 1823. június 13-án a kiküldött nádorispáni táblabírák: Balajthy Imre és Paráczay István vezetésével — Cseh Anrás plébános és Gáspáry Ferenc káplán jelenlétében tárgyalták meg a Helytartótanács rendeletét, határozták meg a tennivalókat. A helyzetmegítélésben azt az erősen túlzó megállapítást tették, hogy a szentszék rendelkezéseinek következtében a ferencszállási úgynevezett „Szent Kútnak helytelen babonás gyakorlásaiul, a' közben jött tilalmakhoz képest, a' nép már ebben az Esztendőben végképpen el maradott [...]" Koránt sem volt ez így. A pillanatnyi helyzetet kifejező nyugalom cselekvésre kész, feszült várakozás volt. A tanács rendelkezett: tegyék közhírré, hogy a kúthoz processzióval — büntetés terhe alatt — senki oda ne merészkedjen! Meghagyták a pusztázó hadnagyoknak és a gazdáknak is, hogy a kút körül processziózó idegeneket ne tűrjenek meg, hanem azokat onnan azonnal parancsolják el. Elrendelték, hogy a kút tetejéről a keresztet vegyék le és a kutat változtassák át ivókúttá [.. . ] „Addig is még az oda csupa gyógyítás kedvéért megjelenő, s' tartózkodó nyomorultak számára szükséges fördő hely készíttethetik."

30 Az engedély nélkül épített keresztet nem bonttatták le, pedig nyilvánvaló az, hogy a hívők körében e létesítmény megszentelő erejével inkább erősítette a hely iránti tiszteletet, mint sem a vakbuzgó megnyilvánulások visszatartó eszköze lett volna. Különben is köztudott volt, hogy a tanács a ferencszállási pusztatemplom egykori lebontását igen megbánta s ezt a keresztet annak emlékére is létesítette közadakozásból e helyen.

31 A kegy hellyé válás útján (Rövid történeti áttekintés) A városi tanács hatósági eszközökkel óvatos tapintattal nehezítette a népnek a forráshoz való jövést-menést. Elzáratta útjait, legelője rongálása ürügyén tiltotta meg a pusztán való átjárást. A korlátozások és az egyházi tiltások ellenére azonban a búcsújárás nem szűnt meg. A nép semmibe vette a tilalmat s részint vakbuzgóságból, részint kíváncsiságból évente többször is felkereste a helyet s ott vallási áhítat, 29. SZML Jászkun Kerületek Levéltára 1823. Pag. 452. Prot. 915. és 1098. F.l. és 4. 30. BKML-Kf. Tanácsi jkv. Prot. 13. Pag. 558. 1823. június 13. 304. sz. határozat. 31. Uo. a határozat indoklásában. A kút jellegének megváltoztatását követő néphangulatról nem maradt fenn írásos dokumentum.