Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 435 Sándor András hivatalba lépése után maga is tapasztalta, hogy a csodatevő forráshoz már kereszt és templomi lobogók elövitele mellett egy nagyobb csoport készült zarándokolni. Ezt ő erélyesen megtiltotta és az esetet a váci püspöki hatóságnak írásban bejelentette. A váci püspöki szentszék alapos vizsgálat után a nép mozgalmát babonaságnak nyilvánította és 1793. június 21-én a leghatározottabban megtiltotta, hogy a forráshoz körmenet vonuljon. A tiltó rendelkezést a környék plébánosai a népnek kihirdették. A „Ferenczszállási képzelt Csudálatos Képnek el törlésirül" a váci püspök a jászkun főkapitányt írásban tájékoztatta.

21 Hiába volt azonban minden tiltás. A vakbuzgó nép folytonosan látogatta továbbra is a Szentkutat, s ott a maga által választott vezetők irányításával — papok közreműködése nélkül — buzgón ájtatoskodott. Az évenként vissza-visszatérő zarándokok között hevenyészetten fogalmazott csodatörténetek, imák és énekek terjedtek el. Alig emberöltőnyi idő elteltével „Ének A'Ferentz Szállási Szent Kutrúl" című ponyvanyomtatvány — melyet Szegeden 1822-ben adtak ki — terjesztette a születendő kegyhely legkedveltebb énekszövegeit. A kiadvány fedőlapján a Szentkút faráccsal kerített, tetőzettel borított és kereszttel díszített egyszerű képe látható. Az ábrázolás valósághűen kapcsolódik az 1822. évi tanácsi határozathoz, amely előírta a kútnak kővel való kirakását és födél alá való vételét; továbbá a kút melletti halomra egy díszes kőkereszt állíttatását is. A tanácsot az azévi pünkösdi népmozgás tapasztalatai késztették döntésének meghozatalára. Nevezetesen, hogy nemcsak helyből és a szomszédos helységekből, de még távolabbi vidékekről is tömegesen jöttek ájtatoskodni a Szentkúthoz. Nem titkolja a tanács szándékát, hogy intézkedésével az „Isten nagyobb dicsőségére a nép ájtatos buzgóságát" akarja előmozdítani. Meghagyja a főbírónak: „Igyekezzen minden módokat elkövetni, hogy ájtatos adományokbul mind a kereszt, mind pedig a Kút diszessen elkészíttethessen."

22 Nyilvánvaló, hogy a kút kiépítésével és az úgynevezett „Fehirkërëszt" felállításával a tanács a búcsújáró hely megerősödésének akart kedvezni. Nem volt ez így korábban, 1803-ban. Ekkor Sisa Mátyás, Polyák Pál és Ivanits György juhászok „Istenes szándékbul a szent Kút Halmotskán" Szent Vendel szobrát szerették volna felállítani. A kért helyet a város vezetősége „a tanátsnál tudva lévő okok végett (!)" nem adta oda.

23 A ferencszállási csodaforrás hírének újbóli elterjedése és a hely tömeges látogatásának erősödése határozott intézkedésekre kényszerítette a váci szentszéket. Bodonyi Miklós püspöki helynök összegyűjtötte az állítólagos gyógyulások adata21. SZERELEMHEGYI T. 1882. 269. SZML Jászkun Kerületek Levéltára 1793. augusztus 21. Prot. 1811. Fase. 4. №37. 22. BKML-Kf. Prot. 13. Pag. 312. 1822. május 29. 247. sz. határozat. 23. BKML-Kf. Prot. 10. Pag. 138. 1803. február 19. 39. sz. határozat. A „tudva lévő ok" a búcsújáró hely tiltása volt.