Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

430 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL hagyta, én is hagyom. Én szét nem hányom — mondta az ember. A forrás mindig lejjeb haladt, oldalát pedig kikövezték [... f Többszöri egyházi és világi hatósági tiltás ellenére a nép csoportosan kereste fel vallásos áhítatból — ahogyan akkor nevezték — a „Boldogasszony ferencszállási erecskéjét." Végre is a püspöki hatóság 1793. június 21-én megtiltotta a forrásnak vallásos célzattal történő látogatását. A következő eredetlegenda ehhez a tiltáshoz kapcsolódik, mintegy megmagyarázza az emberi beavatkozás értelmetlenségét. [. . . ] „Végre akkor úgy határozott az egyházi és világi hatóság, hogy azt az erecskét betömeti, ám a hivatalos személyek között, de a város határában sem volt egyén, aki ezt elvállalta volna. Végre akadt a környéken egy Istenkáromlás hírében álló és durvaságáról nevezetes ember, aki vállalkozott a forrás betömésére. Nemsokára nagy Istenkáromlások, szitkok, gyalázat között trágya és egyéb salakkal a forrást betömte, s akkor mintegy Isten csodája képpen a forrás azonnal kihányta magából a salakot, piszkot miközben saját partjai befelé omlottak és a mai cca [körülbelül] két méter átmérőjű kúttá alakult át. [!] A forrást betömő embernek karjai megbénultak, s mint a környék lakói beszélik, az egész családot hetedíziglen állandóan csapások érték A kút öntisztulását, a betömő ember „büntetését" égi jelnek vették a vakbuzgó vallásos hívők. A kúttá szélesedő forrást ezentúl már Szenthútnák nevezte a nép.

x 1 A Felsőgalambos határrészben az alábbi eredetlegendát ismerik: „Egy gazda földjén volt a forrás, amely alkalmanként akadályozta a mezőgazdasági munkát. Ezért elhatározta, hogy a forrást megszünteti. Első alkalommal földdel betömte. Másnapra azonban a forrás ismét régi erejében buzogott. A gazda ismét betömte földdel és jól meg is taposta. Második napon megint csak azt tapasztalta, hogy a forrás kivetette magából a tömést. Erre a gazda megharagudott és most földdel és trágyával erőteljesen ismét betömte. A forrás harmadszorra is megtisztult. A gazda ekkor már valami rendkívüli dologra gondolt s ahogy figyelmesen megnézte a csillogó vizet, a Szűzanya ékes képét látta meg. A látvány örömében összekiabálta a szomszédokat. Az odasereglett emberek valamennyien látták Szűz Máriát a kút vizében. Hát ezért szent ez a kút."

12 A csodás jelenségek alapmotívumai — amint láttuk — igen hasonlítanak 9. BÁLINT S. 1980. 399. Az eredetlegenda tömörkényi változatát közli. E szerint: [... ] „egy gazdag földesúrnak volt egy nyomorék lánya, aki csak mankóval tudott járni. Egyszer a mai Szentkút helyén vezetett el az útja. A mankója hirtelen leszaladt a földbe, amelyet ki akartak ásni, de forrás fakadt körülötte. Amikor a földesúr meghallotta, hogy a kutat szentnek nevezgetik, trágyával betömette [...]" A továbbiakban megismétlődik a kút csodálatos öntisztulása. 10. Zámbó Dezső kanonok, esperesplébános: Szentkút története (gépirat). 11. Szentkút nevet kapott a határrész is. Ezentúl a beszédhelyzet döntötte el, hogy a kegy helyről vagy a határrészről van-e szó. 12. Az eredetlegendát elmondta Kanizsai Nagy János 75 éves tsz nyugdíjas.