Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

428 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL Ezek a körülmények kedveztek a miszticizmusba hajló babonás hiedelmek világában élő nép csodaváró és -óhajtó lelkiségének. A külső feltételek már a XVIII. században adottak voltak ahhoz, hogy a nép megteremtse magának a vallásos élményt és a lelki kielégülést nyújtó szent helyét. Ha a magyar búcsújáró helyek keletkezését tüzetesen megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy létrejöttükhöz általában két dolog szükséges: szobor (kép) és forrás (vagy kút). A két tényező együtt vagy egyedül, külön-külön is előfordulhat. A csodatevő kép mellett ugyanolyan jelentőségű a víz, amely mindig gyógyító hatású. A legszívesebben látogatott búcsújáró helyek majd' mindegyikén előbb, vagy utóbb megjelenik a szent kút valamely csodás eseménnyel, gyógyulással kapcsolatban és rendkívül fontos szerepet kap a néphitben. A búcsújáró hely szent kútjának vize mint szenteltvíz (Mária-víz) a gyógyító- és segítő erővel asszociálódva, a legendák csodás történeteivel felújítva a vágy teljesülésének hitében meghatározó elem. A szent kút vize — a népi felfogás szerint — a kultikus mosakodással alkalmassá és méltóvá teszi az egyént a szentségekhez való járulásra, a lelki megtisztulásra. [. . . ] „A szent kutak vize különben népies szentelmény, amelyből a búcsúsok haza is visznek, hogy betegségükben orvosságul használják [ . . . J"

4 — állapítja meg BÁLINT Sándor. A víz, a szent kút a búcsújáró helyek kialakulásában összeforrt a Mária-kultusszal, amely kiemelkedő helyet foglalt el a régit és az újat magában hordozó vallásosság terjesztésében. A búcsújáró hely keletkezésében fontos szerepe van az egyéneknek is. Ők pillantják meg először a víz felett Mária képét, ők kiáltják világgá a jelenés élményét, ők gyógyulnak meg a szent kút vizétől. Végül is így lesz az egyén a látomásokat kiváltó vágyképzeteknek közvetítője és tanúsítója. A népi vallásosságnak széles körben elterjedt emlékét őrzik a földrajzi nevek is. A közzétett földrajzi nevek megyei gyűjteményei közül Somogy megyében 15, Tolna megyében 8, Vas megyében 12, Veszprém megyében 4, Zala megyében 4 „szent-kút" található. A rövid tartalmi ismertetések is híven őrzik a népi vallásosság egykori emlékeinek legjellemzőbb adatait. A vallásos hitvilág és gondolkodás, amely a csodában, a búcsújáró hely misztikus légkörében keres vigaszt és védelmet, végül is létrehozza az újabb csodát, az újabb búcsújáróhelyet is. 4. BÁLINT S. 1939. 196.