Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

396 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK ki hordgya el a füvet, méglen határ létetik, maid meg kötözlek, és be viszlek Bajára, mellyet hallván a többször emiitett Méltóságos Uraság Csősze, féltvén életét, elhagyván az kocsit, mindenestói elfutott, ezután maga Hományi Antal a kocsin lévő füvet mint le hunyta, mellyet a tanú is azután segétett el teríteni, ez igy lévén el ment az emiitett Kocsis haza . . ." (34. 4.) Hományi Antal nevezetes káromkodása valószínűleg magyarul hagzott el, mivel a perekben a káromkodásokat mindig szó szerint írták le. Hományi Antal tehát vagy magyar anyanyelvű volt, vagy az érseki csősz megfélemlítésére magyarul ordítozott. Az előbbi látszik valószínűbbnek. Tóth József kocsis, aki többször hangsúlyozta, hogy nem tud rácul, jún. 7-én, amikor „nagyobb számmal a Város házánál öszve jöttek a Város Lakossi az ájtatosság véget..." hallotta Hományi Antal hencegő és fenyegető kijelentéseit. Polák Pál pedig beszélgetett vele a réten, és néhány nappal később megszólította a bajai piacon. Mindez úgy történhetett meg, ha Hományi Antal és Polák Pál magyarul beszéltek. A szőlőből előbukkanó és a szénás szekérhez rohanó bajaiak azonban, a főszereplő Hományi Antal kivételével, valószínűleg rácok voltak, mert a szekér közelében ideges és ingerült hangon rácul beszéltek. Tóth József tanú szavai szerint: „. . . a többi öt vagy hat, akik voltak, tsak ugyan . . beszéltek, de mint hogy Ráczul ment az nyelveknek haragosan ejtett szóllás(a), áztat, mivel ráczul a tanú nem tud, meg nem értette, és igy elő számlálni sem tudgya beszédgyeket..." (34. 5.) Állattartás Baja és Szeremle határperében viszonylag kevés szó esett az állattartásról. Más perekkel ellentétben itt ritkán hallgattak ki pásztorembereket, így a pásztoréletre, állattartásra vonatkozó vallomások száma elenyésző. Sokszor emlegették ugyan a perekben a teleltető szállásokat, amelyek áttételesen az álattartással hozhatók kapcsolatba, ezekről azonban a szállástartás témakörének tárgyalása során írunk. Néhány vallomásban homályos utalás történt a bajai törökök állatartására. Több tanú is emlegette a „török marháját", amelyekről az érseki párt tanúi erős tendenciózussággal állították, hogy „nem mert általjönni a Szeremlei határra," (2. 48.) vagy ha mégis, akkor csak a szeremleiek engedelmével. (2. 56.) Vuhajlo Gabrilovity 90 éves dautovai tanú 1726-ban úgy tudta, hogy „ . . . Bajának irányában levő Szigetet a' Török Baján laktában . . . mivel felényire is Duna alatt volt többnyire csak az Lovaj Fövellőjének tartotta . . ." (4. 226.) 1726-ban vallotta Vrano Merkovics, 73 éves szabadkai tanú, aki a török világban Mélykúton lakott, hogy annak idején „ . . . Bajai Török Göbölösse volt", azért gyakran bejárt Bajára. (4. 193.) A visszafoglaló háborúk időszakában valószínűleg nagyon megcsappant a Baja környéki állatállomány. Baja török és rác népessége elvonult déli irányba, magával hajtva álatállományát is. A fölszabadító hadak és a Bajára települő rác