Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

388 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK ide Kalocsára hozzátok. Leginkább szeremlyei lakosoknak ezekre szorgalmatos gongyok legyen, mivel a ti határotokat pusztíttyák, nem csak ezután fát vágni ne engedgyétek, hanem mely fát ekkoráigh is vágtak Rakásokra, a ki határotokban találtatik, ne engedgyétek ki vinni, hanem az uraság részére foglalyátok: hogyha pediglen magatok nem bírnátok vélek, hírt adván, Kalocsaj Hajdúk mindgyárt fognak menni." Viszlay praefectus nyomaték kedvéért közölte még az érintett falvak népével: Amelyik helység nem veszi komolyan a parancsolatot és nem vigyáz az érseki erdőkre, 40 forint bírságot fizet, bíróját pedig vasra verik.

63 Úgy látszik, a fenyegetésnek lett foganatja. 1724 legelején több tanú is emlegette a bajaiak provokatív favágásai miatt lezajlott erőszakos cselekedeteket. Sánta István 35 éves bátai tanú vallotta:,, . . . Ha a bajai lakosok a szeremlyei erdőiül fizetni nem akartak, annak fája hordására szabadságok s czédulájok nem volt, méltóságos Kalocsai Érsek hajdúi s ott vigyázói bajai lakosokat azon megírt szeremlyei erdőn meg fogták és Kalocsára elis vitték, honnan fizetés álal szabadultának ki..." (37. 4.) Ugyanez a tanú megörökítette egy krimibe illő véres összecsapás emlékét is: (A főszereplő Mácsai János „érsek katonája" a Kalocsán és szállásain később elterebélyesedett Mácsai nemzetség őse volt.) „ . . . Látta azt is, hogy . . . 1722. esztendőben, amidőn Méltóságos Kalocsai Érsek eő Eminentiája kiküldött emberei, a szeremlyei erdőn két bajai ember fát vágott volna, azon két embert megfogták, de némely bajai lakosok utánnok mentenek, Pandúrnál reájok ütöttek és tőlök erővel elnyerték ; az holott Mácsai János nevű katonát rútul megvervén magokkal elvitték." (37. 5.) A kevésbé véres összeütközések alkalmával az erdőtolvajok legjellemzőbb büntetése az volt, hogy fejszéjüket és csónakjukat elvették. A korlátozó intézkedések és az érseki tisztek erélyes fellépésének hatására a bajaiak arra kényszerültek, hogy 1722-ben erdőhasználati kontraktus feltételeiről tárgyaljanak az érsekség képviselőivel. Több tanú is tudott az egyezkedésről és annak kudarcáról. A sikertelenséget többféle okkal magyarázták. Marko Jelasics 65 éves bajai tanú 1723-ban néhány uradalmi falu ellenkező siránkozását jelölte meg az egyezség meghiúsulásának előidézőjeként: „ . . . Praefectus Urammal mégis alkuttak vala azon Kalocsay Erseghséghez tartozandó erdőkre, egy-egy háztulfélfél talérban esztendeig, de az után . . . Kalocsai Udvar biró Uram ( : Dominium béli három vagy négy falunak Lamentatiokra nézve, az melly iránt parancsolattya is érkezett:) föl bontotta volna azon egyezést. . ." (6. 6.) Ezzel szemben Szabó Balázs 52 éves bajai tanú úgy tudta, hogy a kontraktust azért nem kötötték meg, mert a bajaiakat Hamersmidt és Bilard kamarai tisztviselők „fölültették". Bizonygatták nekik, hogy a Duna bal partján Szeremle irányában szabadon használhatják az erdőket. Szavaikat sok bajai igaznak vélte, de hiszékenységükre ráfizettek. Elkapták őket az erdőben és merészségükért Kalocsán bűnhődtek. (6. 4.) 63. KEL. II. Hp. 0.13. 83—84.