Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
386 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK lévő Török Gyemennek egy pár csirkét, vagy más a' féle ajándékot hozván az eő engedelmébül a' Bátaj Révigh, Bajának irányában lévő Szigetbül és Pandúr felöl fa dolgábul éltek. (4. 194.)".Lazo Szubity 60 éves sziváczi tanú más ajándékot is említett:,, ... Török üdőben .. . nem csak Bajaiak, de valakinek fára szükséghe volt, ha az Gyeménnek egy kila Árpát vagy egy oka vajat adott, Esztendeigh valahonnan tetszett, szabadon hordhatott fát." (4. 240.) Az egyik korábbi idézetben szerepelt „az egész Baja tartománya" kifejezés, amely valószínűleg a bajai nahije területére vonatkozott. Ebbe Baján és a felsőbácskai falvakon kívül 1570-től beletartozott Szeremle is. 62 A terület élén állt a perekben rengetegszer emlegetett „Gyemén", néha „jeminek". Ajándékért ő adott engedélyt alattvalóinak a favágásra. A perekben megszólaltak olyan tanúk, akik a török időkben Borotán és Garán laktak, a távoli helységekből is Baja és Szeremle közé jártak fáért. (3. 131. — 4. 18.) Valószínű azonban, hogy a Szeremle környéki erdővágás csak a bajai náhije lakói, a bajai „Gyemén" alattvalói számára volt könnyen elérhető. Az egyik tanúvallomásból azonban kiderül, hogy a „ ... Bajai Gyeménnek erdő kerülői őrizték a megh nevezett erdőt." (3. 133.) „ ... ha más külső Helység béliek az Gyemén engedelme nélkül fát vittek volna az emiétett erdőbül, erdő kerülője lévén, Bajára bé hajtatott és megh büntettetett." (3. 132.) A török kiverése után a kuruc háború előtt, amikor jórészt rác katonák lakták és uralták Baját, a kalocsai érsekek viszont még nem tudták kiépíteni földesúri hatalmukat, a bajai és a bácskai rácság szabados szeremlei erdőhasználatának alig voltak korlátai. Ez jól tükröződik a XVII. század végén Baján élt, majd elköltözött, de a per alkalmából megidézett rác tanúk 1726-ban elmondott vallomásaiban. Veszelin Szkelecsia 70 éves zsablyai katona szavai szerint: „ ... megh szállások után, minthogy mind katonák s hajdúk voltak, semmi ellen állás nélkül valahol tetszett, alul vagy fölül Bajának, mindenönen fát hordhattak, bizonyos erdeit vagy szigettyét, a ki éppen Bajához tartozandó lett volna, nem tudgya .. . senki határát nem is kereste."(3. 107.) Hasonlóan nyilatkozott Lazó Szubity 60 éves sziváci lakos: „ ... az katonaságnak be szállásolásával Bajaiak, egész a' Kurutz Háború kezdetéigh, valahonnan tettzet, minden ellenállás nélkül éltének fával. . ." (4. 240.) Bozó Szabulacz 70 éves zsablyai tanú megkísérelte az akadályok nélküli favágás földrajzi körülhatárolását. Ugyanő utalt a kivágott fa szállításának módjára is: „Az Fatens több hadakozókkal Baján lakván Hadi Tisztek engedelmébül valahol tetszett, szabadon, szárazon Bátaj révigh, vízen penigh Pandúron fölül Decs tájárul is hoztak . . .fát."(3. 105.) A nagy szabadságnak azonban meg volt az ára. Az erdők kezdtek fogyatkozni, sőt előfordult, hogy valamely közeli erdő teljesen eltűnt. Ez lett a sorsa az ún. pandúri erdőnek, amely 1724-ben már csak a vallomástevők emlékezetében élt. 62. VASS Előd 1980. 174.
