Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

NÉPRAJZ 385 nak, ha fát akartak vágni a városuktól nyugatra eső területeken, szerződést kellett kötniük az érseki tisztekkel. Az erdővitában elhangzott vallomások egy része, a fentebb leírt okok következtében, határozottan tendenciózus. Ennek ellenére érdemes tanulmányoznunk e megnyilatkozásokat, mert sok apró adalékot tartalmaznak a XVII. század második felének életmódjáról, bajai—szeremlei mindennapjairól. A török időket több tanú is megidézte vallomásában. Elsősorban azok a rácok, akik már a török uralom utolsó évtizedeiben is észak-bácskai falvakban laktak. A sokszor emlegetett fokásó Uglessa Csanagcsics baracskai lakos, aki a török alatt Monostoron lakott, 1726-ban 80 évesen elmondta, hogy a török időkben "paraszt részrül" fizetni kellett a kivágott fáért a török uraknak. (3. 126.). Szubotu Bikicsanin 70 éves sziváci lakos 1726-ban arról beszélt, hogy bajai malmokba járván látta,,,. . . hogy Baján alul Bátai rév felől hordottak fát Tör ekeknek fogadott ember ej." (3. 135.). Tanulságos Veszelin Tatity, 85 éves baracskai tanú vallomása 1726-ból: „Török világban és azutánis, tudgya, hogy Baja várossá Sebes fokig élt fával, sőt nemcsak Baja, de Fölső Bácskaságban levő Helységhek is, rész szerint azon emiétett Sebes fok, vagy is Bátaj révigh való erdőbül, rész szerént Monostor felé való erdőkbül, az Török világban Baján lakos akkori Török Gy emennek fizetvén, fával éltek: mivel akkor az egész Baja tartománya az eö birodalma alatt volt, de hogy bizonyos erdeje vagy szigettye Baja várossának lett volna, nem tudgya a Fatens . . ." (3. 125.) Fontos az előbbi vallomásban az a közlés, hogy az egész környék a bajai „Gyemén" „birodalma alatt volt". Hasonló értelmű vallomást tett 1726-ban Tyíró Kernyio, 120 éves dautovai és 1718-ban Marcus Jelasich, 65 éves bajai tanú. Az előbbi megfogalmazása: „. . . mint Bajának,. . . mint. . . Szeremlyének Török üdő~ ben egy Ura volt. . ." (4. 238.) Az utóbbi szavai: „. . . Az Szurdok és Szeremlye között lévő határt nem tudhattya, mivel egy Török Ur birodalma alatt akkor lévén, szomszédságosan éltek és usuáltak . . ." (36. 2.). Azonos török földesúr alá tartozott tehát Szeremle és Baja. így érthető, hogy a köztük lévő határoknak nem volt nagy jelentősége. Az erdő fölött a bajai török „Gyemén" rendelkezett, aki pénzért és apró ajándékokért engedélyezte a favágást alattvalóinak, legyenek azok bajaiak, szeremleiek vagy felső-bácskaságiak. Vuhajlo Gabrilovity 90 éves dautovai tanú 1726-ban szinte idillikusra festette a bajaiak és a szeremleiek török kori erdőhasználatát: „ . . . Baján alul az Bátaj Révigh való erdőbül fával éltek az Bajaiak, úgy az Szeremlyejek is, Török Gyemén hatalma és keze alatt lévén, minden némő villongás nélkül fával élt mindkét rész ..." (4. 226.) A favágás szabadságáért adott ajándékokról is szólt néhány tanú 1726-ban. így Vrano Markovics 73 éves szabadkai tanú elmondta: „ . .. Török Baján laktaban nem csak Baja Várossá, de az egész fölső Bácskasághi Lakossok az akkori Baján