Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
NÉPRAJZ 379 épéteni, úgy szállásajkat is, azt is látta, midőn Szeremlyeiek kenderjeket nyőték és szüreteltek, ugyan azon üdőben és malmokban jártában látta az Fatens Bajához legh közelebb lévő hidon alul, ahol most Bajaiaknak kertyek vagyon, lennyek és kenderek volt." (4. 236. — Pejo Braity, 70 éves dautovai, 1726-ban.) „. . . Baján alul lévő földeket, réteket Bajaiak is bírták, de Szeremlyeiek is, úgy hogy az Bajaiak a puszta épületen fölül, az Szeremlyeiek pebig azon alul tartották kertyeket, úgy, hogy maga is a Fátens . . . kurucz háború előtt. . . Szeremlyei kertekben termett tököt hozván süttette és ette . . ." 938. 8. — Jacobus Sulevics, 50 éves zombori, 1726-ban.) Az idézett vallomásrészletekből látható, hogy a szeremleiek, valamint szomszédaik, a bajaiak a XVII. század végén és a XVIII. század elején szántóföldjeiken és kertjeikben búzát, árpát, kukoricát, kendert, lent, kölest, babot, káposztát, dinnyét és tököt termeltek. Különösen fontosak a kukoricára vonatkozó adatok, mert e növény Duna —Tisza közi elterjedéséről ezidáig kevés forrást tárt fel a tudományos kutatás. 52 A szeremlei perben föltűnően sok szó esett a kukoricáról, ami kedveltségére, gyakoriságára, elterjedtségére vall. A kukoricavetéseket emlegető tanúk a török kor végéről és a török utáni zűrzavaros időkről szóltak. Úgy látszik tehát, hogy Szeremle és Baja térségében az 1680-as években a kukorica már kedvelt és szívesen termesztett növénynek számított. A szeremleiek a XVII— XVIII. század fordulóján sarlóval arattak. Föltételezhető, hogy sok más faluval ellentétben itt nem a nők, vagy nemcsak nők végezték ezt a munkát, hanem elsősorban férfiak. 1726-ban Csap István, 42 éves, szeremlei származású bátai lakos azzal igyekezett bizonyítani a Babhát nevű határrész Szeremléhez tartozását, hogy megemlítette: „. . . maga is ottan tanult a' Babháton aratni.. ." (2. 53.) Az „arat" szó ebben az időben mindig a sarlós aratásra vonatkozik, ami együtt járt a kévés gabonakezeléssel. Különösen szembetűnő ez, ha az „arat" szó szembekerül a „kaszál" szóval. Erre jó példa a gyűdi származású, 86 éves, siklósi Szabó Miklós 1726. évi vallomása, amelyben elmondta, hogy „Török üdőkben Szeremlyén Szabó András nevű Embernél négy esztendeigh szolgálván . . . mind a négy esztendőben midőn ott szolgált volna Szabó legényül aratott és kaszált mindazon megh látott heleken . . ." (2. 55.) Andrásfalvy Bertalan kutatásaiból tudjuk, hogy a Szeremlével szomszédos Tolna megyei Sárköz falvaiban a kaszás aratás igen későn, csak a XIX. század 60-as, 70-es éveiben terjedt el. 53 A Kalocsai Sárköz Duna melléki falvaiban is gyakori volt a XIX. század közepén a gabona sarlós aratása. Szeremle is nagyjából 52. BALASSA Iván 1960. 48. 53. ANDRÁSFALVY Bertalan 1965. 8.
