Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

342 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK végvidékén" с. művébe Szeremle török kori költözésére vonatkozó tanúvallomások.

5 A XIX. század végén és a XX. század elején a Baja környéki határperek felkeltették Iványi István és Bellosics Bálint érdeklődését is. Iványi István „Pandúr és Szeremlye a múlt században", Bellosics Bálint pedig „Hol feküdt Pandúr község?" címmel közölt rövid cikket 1891-ben, illetve 1911-ben a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat Értesítőjében.

6 Sajnos forrásaikat nem nevezték meg pontosan. Iványi István egy 1741-ben felvett tanuvallatasi jegyzőkönyvet használt valahol. SZEREMLE HATÁRA. SZEREMLEI FÖLDRAJZI NEVEK Szeremle határa a XVIII. században kiterjedt a Nagy-Duna mindkét oldalára. Északkeleten fölnyúlt Baja alá. Onnan dél felé haladt Rét keleti oldalán, a homokhátság szélén, a Petéi szöllők mellett Bátmonostor irányába. Vodica alatt, Szurdok tájékán a Barátok tava mentén nyugat felé kanyarodott. Az ún. Kis-sziget északi szélén elhaladva elérte az Öreg- vagy Baracskai-Dunát. Ennek kanyarulatait követte nyugati irányba. Az Öreg-Duna egyik nagy kanyarulata elért a szabályozások idején ásott mai Duna-mederig. Következésképp mondhatjuk, hogy a szeremlei határ egy nagyon rövid szakaszon észak felé tartva követte a mai Duna-medret. Az Öreg-Duna azonban újra kanyarogván a szeremlei határ is kanyarogva tartott észak, majd nyugat felé.

7 A Gyűrűsalj félsziget délnyugati csücskében, Báta közelében az Öreg-Duna egyesült a Bátai—Mohácsi-Dunával, és a szeremlei határ elérte a XVIII. századi Nagy-Dunát. Ennek hajdani vonalát követte észak felé, nagy ívben megkerülve Gyűrűsaljt, majd a félsziget keleti oldalán lejött az új Duna közelébe. Innen azon a vonalon haladt észak, északkelet majd kelet felé, amelyet a bátaszéki apátsággal vívott XVIII. századi perekben legtöbbet emlegetettek. Indult a Jaj tanyától. Érintette a Gémes-fokot, a Cimer-fokot, a Dobordi-hátat, a Tátos-fokot, a Tátos-göröndjét. A Tátos-göröndje után a szeremlei föld elérte a Pörbölyi-Holt-Dunát, majd tovább haladt kelet felé a Nagy-Dunáig. Innen követte a Dunát Pandúr térségéig, illetve a Sugovicát Baja délnyugati szögletéig. A szeremlei határ tehát a XVIII. században az alábbi fontosabb határrészeket, pusztákat foglalta magába: Rét, Erősalj, Súgó, Hat-sziget, Gyűrűsalj, AlsóPandúr-sziget, Felső-Pandúr-sziget, Báli-sziget, Porboly déli része. 5. HEGYI Klára 1976. 192—193., 203. 6. IVÁNYI István 1891. — BELLOSICS Bálint 1911. 7. Ezzel magyarázható, hogy az új Duna bal partján egy kisebb földdarab, az „új sziget" bátai birtok volt. A szeremlei határ nem az új, hanem az Öreg-Duna vonalát követte.