Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
340 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK másrészletet soha nem szabad csak önmagában szemlélni. Ismerni kell összefüggéseit, elmondójának és elmondató]ának céljait. Tanulmányunkban a vallomásokat településtörténeti, néprajzi és agrártörténeti szempontból elemezzük. Ilyen esetben a vallomások eredeti igazság-tartalma másodlagossá, sőt lényegtelenné is válhat. Előfordulhatott például, hogy egy tanú földesúri felszólításra vagy jutalmazás reményében bizonygatta, hogy a határ egy bizonyos tölgyfáig ért, holott tudta, hogy az valójában egy 200 méterrel közelebb lévő vízfolyásig tartott. Az ilyen tanú hazudott, de szűken értelmezett helytörténeti érdekeket leszámítva kutatásunk szempontjából ennek alig van jelentősége. Minket elsősorban az érdekel, amivel bizonyítani igyekezett. Pl. jó történetek régi emberekről, eseményekről, amelyek a tanúnak eszébe jutottak a vitatott terület bejárásakor vagy felidézésekor. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a hajdani népélet megismerésére törekvő történész számára legtöbbször nem az a fontos a határperekben, amit születésük idején annak tartottak, hanem azok a mellékesen elhangzó adatok, amelyekkel a tanúk hitelt akartak adni szavuknak. Pl. bizonyos esetekben a történész számára teljesen közömbös, hogy a mocsári erdőkben valamely határvonal mely tölgyfánál vagy foknál húzódott, holott hajdan e határvonal megállapítására indították a sok tanút megmozgató és rengeteg pénzt felemésztő pert. Ugyanakkor agrártörténeti és néprajzi szempontból hallatlanul fontos lehet az a hajdan mellékesen elhangzó nyilatkozat, mely szerint a tanú azért ismeri ezt vagy azt a határjelet, mert a környékén rendszeresen szénát kaszált és vízparti szállásokon állatokat teleltetett. Az ilyen és ehhez hasonló adatok, függetlenül attól, hogy elmondójuk annak idején igaz cél érdekében tanúskodott vagy nem, felvillantják a korabeli napi életet és ezért nagyon megbecsülendő forrásaink. A tanulmányozott perek kerete latin nyelvű. A kérdéseket és a tanúk vallomásait azonban magyarul vetették papírra. Viszonylag bőségesen és szöveghűen idézzük a vallomásokat, különösen olyan esetekben, amikor régies magyar szavakat és nyelvi fordulatokat, illetve néprajzilag és agrártörténetileg fontos adatokat tartalmaznak. A legfontosabb szeremlei határpereket még 1967-ben, egyetemi hallgató koromban kicéduláztam. Az elmúlt két évtizedben újabb és újabb perszövegek feltárását, kijegyzetelését végeztem el. Az elemző tanulmány megírása azonban 1987 őszéig késett. Az elmúlt két évtized során különböző tanulmányaimban többször szó esett Szeremléről. Előfordult, hogy szeremlei határperek egy-egy adatát is beépítettem munkámba. 4 Az 1970-es években, érseki levéltárosként rövid időre Hegyi Klára rendelkezésére bocsátottam néhány szeremlei határpert. így kerültek az „Egy világbirodalom 4. BÁRTH János 1974. 295, 316—317. — BÁRTH János 1975. 247—250.
