Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Kapocs Nándor–Kőhegyi Mihály: A bajai ferences zárda háztörténetének I. kötete (Harmadik rész: 1775–1780)

TÖRTÉNELEM 321 sok; nem kevesen voltak, akik — mivel nálunk nem temetkezhettek — inkább a Szt. Rókus közös temetőben temetkeztek, mint a plébániai templomban.

36 November 27. Sok bunyevác városlakó kérésére ismét megkezdtük a tanítást az elemi iskolában; a tanításra igentisztelendő Mandich Demeter ünnepi bunyevác hitszónok ajánlkozott.

37 Ezenközben a város újból lépéseket tett Őfelsége trónjánál a klasszikus iskola visszaállítása ügyében. 1778. december 13. A szentély alatt újonnan épített kriptába, a lecke oldalon tisztelendő Makaj Márton tényleges házfőnök atya elsőnek Jassenovich János 55 éves bajai lakost temette, aki egyébként idejének nagyobb részét a Mátéházának mondott pusztán töltötte, de megbetegedvén Bajára hozták, és az összes szentségekkel ellátva adta vissza lelkét Istennek. November 19. Előzőleg megtagadva a kálvini tévedést, egyházunkba tért Schneideker Márton 28 éves, nőtlen, majna-frankfurti származású kalapos; a katolikus hitvallást igentisztelendő Cantzler Medárd vasárnapi német hitszónok kezébe tette le Brukker Pál ez időben bíró és Horváth József itteni polgár tanúk jelenlétében. Az 1779. évben Február 23. Építeni kezdték a szeráfi Ferenc atya oltárát e szeráfi atya Kordásai Testvériségének buzgóságából és költségén; e Testvériség akkori igazgatója igentisztelendő Mandich Demeter ünnepi bunyevác hitszónok atya volt.

38 Március 17. Délután 2 és 3 óra között csendesen visszaadta lelkét Teremtőjének tekintetes Latinovich Péter tanácsos úr, nemes Bács vármegye egykori alispánja, a mi kiváló jótevőnk; az utolsó két évben a podagra kínozta, járni sem tudott, végül (saját kérésére) nagyontisztelendő Spaics László volt tartományfőnök atya az összes szentségekkel ellátta. Templomunk építésére 50 aranyat hagyott, a másikra, a plébániai templomra ugyanannyit, a kalocsai Konzisztóriumra 1000 forintot hagyományozott szentmisékre. 19-én délelőtt 10 óra körül nagy néptömeg kíséretében — melyben nemcsak katolikusok, de szakadárok és a vármegye tisztviselői is voltak — főtisztelendő Gaslevich Antal általános helynök úr — fején mitrával — vezetésével behozták templomunkba; ő azután templomunkban lelkének üdvösségéért infulás gyászmisét végzett, mialatt kórusunk énekelt; a gyászmise végezté36. A kripta ma is létezik, de teljesen befalazták. Csak igen szűk szellőzőnyílása van a szentély keleti végén. Amikor ezt a nyílást, avatatlan kezek, tíz-tizenöt évvel ezelőtt kibontották, magunk is jártunk a kriptában, ahol az ide temetettek szűk sírjainak legtöbbjét épségben találtuk. 37. WERNER A. 1914. 13. némileg másképpen mondja el az eseményeket. Nyilván a Háztörténet a hiteles, hiszen közvetlen szemtanú írta. Werner A. csakis ebből a kéziratból meríthette értesüléseit, de felületesen nézte át a kézírásos szöveget. 38. Az oltár ma is megvan, a templom déli oldalának középső oltára.