Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Iványosi-Szabó Tibor. Kecskeméti statútumok II. (1710–1790)

TÖRTÉNELEM 229 Henteseken kivül senkinek nem szabad a városban sem fertály

2 sem darabban az emiitett czikkeket árulni, de főképpen a görögöknek, vasárusoknak, sőt a város székbiráinak sem. Ha pedig valaki ez ellen cselekednék, első sorban 3 forintra Ítéltetik, melyeknek egyharmada a hentesé. IV. 1504. b/76. 426. old. Ballá János mutatója a tanácsi jegyzőkönyvekhez. 2. Négybe vágott formában. 16. 1754. SZEPTEMBER 22. KECSKEMÉT VÁROS TANÁCSA ISMÉTELTEN SZABÁLYOZZA A DÉZSMÁVAL KAPCSOLATOS KÖTELEZETTSÉGEKET A szegény városnak nagy kárával már sok esztendők alatt megtapasztaltatott, hogy sokan a lakosok közül nem gondolván semmit a közjóhoz tartozó kötelességgel, mellyet az ország szoros törvényein kivül kinek kinek tulajdon kebelében levő lelkiismerete is elég hathatósan parancsol, sem gabonáiktul, sem boraiktul járandó dézsmájokat igazán ki nem adván, a sokféle adóknak kifizetésére rendelt fundust annyira megfogyasztották, hogy ha ezen gyalázatos vétekben tovább mennének, kénteleníttetnék a magistratus kinek kinek fejére és jószágára készpénzül terhesebb adófizetést felvetni. Melyre is hogy fakadni ne kénteleníttessék, parancsollya az egész népnek kemény büntetés alatt, hogy: 1. Kiki a város földin termett mindenféle gabonájábul a tizedet igazán kiadja, nem lévén különbség pénzes,

1 nem pénzes kertek közt, mivel sem királyi sem földesúri terhek azokat nem különbözteti. 2. Akármelly árendás pusztán szántók, minden gabonábul egy tizenötöd részt adjanak, mindazért, hogy azokon fekvő királyi dézsmákért minden esztendőnként nagy váltságot kell fizetni Váczra,

2 s mind penig, hogy azon pusztáknak megszerzések s a szegénység kézinél marasztásuk minden esztendőben terhes költségben áll. 3. A bárány dézsmának csekély jövedelmeit szégyen emliteni, és ebben a 1. A város szűkebb határán belül kétféle birtokot különböztettek meg: pénzes kertek, illetve város adománya kertek. Az előbbieket a tulajdonos vagy valamelyik elődje pénzen vásárolta, és így teljes jogú tulajdonosa volt a teleknek, szabadon adhatta, vehette, míg a város adománya kertet használatra kapta a várostól, de ez tényleges tulajdonát nem képezte. 2. Kecskemét a váci püspöktől már a XVII. századtól bérelte a tizedet. Évenként meghatározott összeget (kettőszáz aranyat) fizetett számára, és ennek fejében maga a város szedte be a különféle termékek után járó dézsmát.