Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

TÖRTÉNELEM 189 E rövid felsorolásból is kitűnik, milyen szerteágazó kapcsolatok szövődtek a kecskeméti ferences rendház szerzetesei, továbbá a két másik hódoltsági katolikus központ, Szeged és Gyöngyös, valamint a dunántúli, az erdélyi és a felvidéki kolostorok, illetőleg a helyi és az országos rendtartományi vezetés között is.

92 Mindamellett, már csak a rendkívül élénk gazdasági kapcsolatok és a földrajzi közelség okán is, Kecskemét katolikus eklézsiája és franciskánus atyái leginkább a szegedi szerzetesekkel érintkeztek. Az említetteken kívül erről tanúskodik az alábbi török útlevél is: „Ezen irat tartalma ez: Szeged város papjai Kecskemétre menvén, útközben velők találkozó testvéreink őket fel ne tartóztassák. Ezért adtuk nekik ezen pecsétes tezkerét. Kelt 1089 Rebbjülevvel 20-30 — 1678 April 11—22. Huszejn csorbadzsi, szegedi emin."

93 A sűrű helyváltoztatások hátrányosan befolyásolták a ferencesek kecskeméti tartózkodását is a tudományok, az irodalom és a kultúra egyéb ágazataiban, hiszen így elmélyült szellemi alkotómunkára nemigen jutott idő, energia, lehetőség — talán ilyen igény sem merült fel. Mindazonáltal e peregrinus-életmód nyújtott egyedül lehetőséget arra, hogy Kecskemét és a többi hódoltsági település katolikus magyarsága ne szigetelodjek el véglegesen a három részre szakított Magyarország és a keresztény Európa szellemi vérkeringésétől, a haza és a nagyvilág időszerű eseményeitől.

94 A katolikus eklézsia megerősödése Bizonyos mértékben jelzi a kecskeméti katolikus egyházközség létszámbeli és gazdasági megerősödését az általuk fizetett egyházi adó, a püspöki dézsma fokozatosan emelkedő összege is. 1651. május 13-án Nógrád várában Szegedi Császár János vikáriusnak, Tarnóczi Mátyás váci püspök árendátorának már 260 forint tizedváltságot fizettek a sedecima nélkül, valamint 1 perzsiai szőnyeget, továbbá némi „kézi ajándékot", csizmát vagy papucsot és halakat is átadtak neki.

95 1677. május 3-án Gubasóczy János váci püspöktől 100 aranyon és egy perzsaszőnyegen árendálták ki az itteni dézsmát, s külön fizettek az óriási kiterjedésű puszták után is.

96 1682 után már évi 300 forintra srófolta fel a püspök a kecskeméti dézsma összegét, s ezt is rendre megfizették neki.

97 92. KARÁCSONYI J. 1923—1924.

1—II. passim; KÖNIG К. 1931. 170.; SZAKÁLY F. 1983. I. 729—730. 93. SZILÁDY Á. — SZILÁGYI S. 1863. П. 101.; SZAKÁLY F. 1983. I. 727—728. 94. Vö.: SZAKÁLY F. 1983. I. 732. 95. BKML. IV—A. 1504/n. Kecskemét Lt. Dézsmaügyek, 1651. Nr. 2. 96. BKML. IV—A. Kecskemét Lt. 1504/n. Dézsmaügyek, 1677. Nr. 21.; MOL. Expeditiones Générales, 1677. VI. 23., S. Nr. 131. Franciscani Kecskemét; SZARKA Gy. 1940. 81. p. 133. jegyz.; SZAKÁLY F. 1981. 320. p. 296. jegyz. 97. MOL. E 156. U et С 62—33. Nr. 15.; SZAKÁLY F. 1981. 318. p. 292. jegyz.