Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
176 FENYVESI: KECSKEMÉT KATOLIKUS EGYHÁZÁNAK . .. rodalmi munkálkodásokra, tudományos igényű megnyilvánulásokra már nem futotta az erejükből. Valószínűleg sem önmaguk, sem cívisvárosuk részéről nem is merültek fel olyatén igények, melyek arra serkentették volna őket, hogy eredményeiket, tapasztalataikat, elképzeléseiket papírra rögzítsék, netalán nyomtatásban is közkinccsé tegyék. A hódoltsági viszonyok egyébként sem kedveztek az ilyesféle, magasabb rendű szellemi tevékenységi formáknak, az irodalmi és a tudományos alkotómunka szabad kibontakozásának. Gátolta ezt az is, hogy mire jó alaposan megismerkedhettek a hódoltság és a vallási ellentétektől marcangolt Kecskemét felettébb sajátos viszonyaival, addigra általában már kifelé is állt innen a szekerük rúdja. így az esetek zömében egy esztendei, ritkábban másfél-három évre terjedő itt-tartózkodásuk alatt örülhettek, ha a legfontosabb pasztorizációs és kapcsolódó feladatokat maradéktalanul el tudták végezni. Ugyanis a magyar ferencesek rendtartományának régi, hűségesen megőrzött szokása szerint, a szerzet tartományfőnöke, a provinciális egy-két évenként másik rendházba, mégpedig gyakorta a királyi területről Erdélybe vagy a hódoltságba, netán éppen onnét emide rendelte őket. A rendnek ugyanis nem lehettek anyagi javai, hiszen a pátereknek hivatalosan alamizsnából, a hívők juttatásaiból, illetve végrendeletileg 66 a szerzetre hagyott értékekből kellett fenntartania magát. S e koldulórendi sajátosságokat igyekezett biztosítani azzal is a rendtartományi vezetés, hogy gyakorta változtatgatta a páterek állomáshelyeit, nehogy az esetlegesen tartósabb szolgálat fokozottabban kitegye őket a materiális kötődés veszélyeinek. Mindamellett korántsem csak hátrányokkal járt az állandó helyváltoztatási kötelezettség. így ugyanis a királyi országrészt, Erdélyt és a hódoltságot egyaránt bejárt, nemegyszer magasabb ferences fő tisztségeket betöltött atyák kerültek Kecskemétre is. Ezáltal a mezőváros kicsiny katolikus gyülekezete sohasem szakadhatott ki a hazai ferences mozgalom fő áramköréből, annak szabályaiból és törekvéseiből. Az Ausztriával, a távolabbi német területekkel, Rómával, olykor még Spanyolországgal is kapcsolatban álló rendtagok Szegedre, Gyöngyösre és Kecskemétre kerülése bekapcsolta az egyetemes ferences kultúrába e hódoltsági katolikus diaszpórákat is, melyeknek tagjai nemegyszer első kézből értesülhettek a világot járt rendtagok egyházi és nagyvilági híreiről, a legújabb eseményekről. így a kecskeméti rendház általános színvonala nem sokban különbözhetett az átlagos magyar ferences kolostorokétól, sőt például Szeged számára követendő példát tudott mutatni a „deákos" hitegylet megszervezésével is. Leszámítva az 1678-as, katasztrofális tűzvész okozta pusztulást, sem az eklézsia, sem a ferencesek részéről nem merült fel panasz a rendház anyagi ellátottságával 66. Például Kis András 1684. február 16-án végrendelkezett Kecskeméten a „Két kézi munkám által kereset jószágocská"-ról. (BKML. IV—BA. 1504/v. Kecskemét Lt. Végrendeletek, 1684.; IVÁNYOSI-SZABÓ T. 1985. 350.)
