Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

TÖRTÉNELEM 171 ferencesekkel, s általában támogatták térnyerésüket, míg az utóbbiak leeresztették előttük a sorompókat.

57 Az iszlám kormányzat portai és budai tartományi hatalmasságai ugyan egyaránt gyanakvással tekintettek a Rómához kötődő, bárminemű katolikus szerzetesrendre, missziós püspökségre, ám meggyengült helyzetükben kénytelenek voltak jó képet vágni a Vatikán, Madrid és Bécs katolikuspártoló, a Török Birodalom területén élő hívők érdekében szívósan szorgalmazott erőfeszítéseihez. S ha már a két rossz közt választani kellett, akkor érthető, hogy az oszmán kormányzat sokkal inkább a boszniai ferencesek fokozódó jelenlétét tűrte el, mintsem a magyar hierarchia térnyerését, hiszen az „Ezüstös Bosznia" (Bosna Argentina, Srebrnice) ferences rendtartományát, mely a balkáni török hódoltság biztonságos belsejében terült el, aránylag hatékonyan ellenőrizni, befolyásolni tudta. Ugyanezt viszont nemigen tehette meg a királyi országrésszel, Béccsel és Rómával egyaránt szoros kapcsolatokat kiépítő hódoltsági magyar ferencesekkel, akik — mint majd a következőkben látni fogjuk — Habsburg-Magyarország katolikus hierarchiájának egyházszervezetébe integrálódtak. A Porta és Buda között időnként kisebb, árnyalatnyi nézetkülönbségek is felmerültek a boszniai missziós püspökök és a bosnyák ferencesek hódoltsági működésének konkrét kérdéseiben. A központi török kormányzat mozgásterét korlátozták a diplomáciai játékszabályok, a külpolitikai megfontolások, így Bécs gyakori közbelépéseire általában kénytelenek voltak rendelkezéseket hozni a hódoltsági katolikusok, a plébánosok és a szerzetesek érdekében. Mégpedig egyre gyakrabban. Amely persz egyúttal világosan bizonyítja ezek csekély hatékonyságát, illetőleg a budai és a többi hódoltsági török tartományi vezetés csendes, passzív ellenállását a legalább formálisan „katolikusvédő" portai intézkedésekkel szemben. Buda és a hódoltsági törtök tartományi centrumok (főleg Temesvár, Kanizsa és Eger, majd 1660-tól Várad) helyi hatalmasságaival általában jó kapcsolatokat alakítottak ki a boszniai ferencesek. Ezt megkönnyítette az is, hogy egyrészt a sok „törökös" szokást felvevő bosnyák franciskánusok (akik emiatt nem egyszer ellentétbe kerültek a Vatikán hódoltsági apostoli vizitátoraival és a magyar katolikusokkal) szervesen integrálódtak a mohamedán hatalmi viszonyok rendszerébe, melyet 1463—1464 óta már közel két évszázada bőven volt idejük megszokni az egymást váltó, tapasztalataikat és mentalitásukat generációról generációra átörökítő boszniaiaknak.

58 57. Ld. erről sok adattal: GALLA F. 1947. passim. 58. BATINIC, M. 1881—1883.; Uő. 1885. 77—150.; BUTURAC. J. 1973. 213—223.; ERDELJANOVIC, J. 1930.; FABIANIC, D. 1884.; FERMENDZin, P. E. 1892.; Uő. 1890. 1—67.; HOSKO, E. 1979. 103—115.; JELENIC, J. 1918. 81—162.; MANDIC, P. D. 1934.; Uő. 1968.; MATASOVIC, J. 1930. 61—432.; TRUHELKA, C. 1909. 443^59.; ZÁCH, K. 1979.; GALLA F. 1947. 124.; VANYÓ T. A. 1986. 65—^7., 146—147.