Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
TÖRTÉNELEM 159 4. a kevés katolikus hívő sok „háborgatást" szenved el, főleg az „eretnekektől" (a helybeli kálvinistáktól); 5. papjuk elhunytával, Szécsényből hoztak ferenceseket a mezővárosba, akiket „örökösül" be akarnak helyeztetni az egyházközség lelkigondozására; 6. kérik az érseket, legalább levélben támogassa ilyetén törekvésüket a ferencesek legközelebbi, galgóci tartománygyűlésén; 16 7. értesítik, hogy ugyanerre kérték levélben egyházmegyei vezetőjüket, a váci püspököt is. (1643—1644 és 1648—1650 között Püsky János volt a váci egyházmegye püspöke). 17 A kérvény két legfontosabb egyháztörténeti tanulsága, hogy egyrészt konkrétan bizonyítja a katolikus egyházközségi szervezet folyamatos fennállását a magyarországi török hódoltság egyik legnépesebb mezővárosában, másrészt igazolja, hogy a mohamedán fennhatóság ellenére, a magyar katolikusok továbbra is a királyi országrészben székelő egyházi vezetőikkel, az esztergomi érsekkel és a váci püspökkel tartottak fönn közvetlen, személyes kapcsolatokat, s hitoktatókat is onnét kértek és kaptak, mégpedig a szécsényi ferencesek személyében. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon mekkora időszakot rejthet magában a lelkész-utánpótlási nehézségekre utaló „sok esztendők" kifejezés, ki lehetett a levélben említett Gyárfás Demeter plébános, s egyáltalán: mit tudunk a kecskeméti katolikus egyházközség hódoltsági viszonyairól, különös tekintettel a ferencesek letelepedésére? Énekes deákok, Oskola utca, papok a defterekben, ferencesek Tekintettel a köztudottan sanyarú hódoltsági forrásviszonyokra, ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy valamennyi kérdésre pontos, kimerítően részletes választ adhatnánk, ám egyrészt a néhai HORNYIK János városmonográfus páratlanul szorgos kutatásainak mozaikdarabjai, másrészt a Prímási Levéltárban talált egyéb levelek, s más szórvány adatok alapján, fő vonalakban felvázolható a kecskeméti katolikus eklézsia rövid históriája a török korban. A népes és gazdag, állattartó — tőzsérkedő — gabonatermesztő mezővárosban már az 1500-as évek legelején jóhírű latin iskola működött a helyi plébános felügyelete alatt, melynek énekes deákjait a Kecskemétre látogató Jagelló Zsigmond lengyel herceg — II. Ulászló királyunk öccse — is megajándékozta színvonalas műsorukért. Az iskola a reformáció korában is fennmaradt: a parasztváros 1546-os, 1559-es és 1562-es török tahrir-defterei (részletes adójegyzékei) szerint az egyik utcát az „Oskolá"-ról nevezték el. 18 16. A ferences tartománygyűlést nem Galgócon, hanem Szakolcán tartották meg, 1644. június 24—25-én. (KARÁCSONYI J. 1923. I. 456.; SZABÓ Gy. P. 1921. 285—286.) 17. SZARKA Gy. 1947. 67.; SZAKÁLY F. 1981. 220. 18. MÉSZÁROS (FENYVESI!) L. 1979. 158—159.; KÁLDY—NAGY Gy. 1985. 347—348.
