Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Kulcsár Valéria: Rómer Flóris és a vaskúti földépítmények

RÉGÉSZET 151 (sírkamra maradványai, égési nyomok) nagy valószínűséggel a szarmata korra utalnak. Már RÓMER felismerte a vaskúti és geszterédi halmok kronológiai és rítusbeli rokonságát 10

.PÁRDUCZ M. az általa hun korinak vélt halmok (Jászalsószentgyöry, Vajszka, Bácsmadaras stb.) köréhez tartozónak határozza meg a vaskúti kurgánokat.* l Egyelőre, alaposabb feltárás hiányában, elhamarkodottnak tűnik a vaskúti halmok ilyen — viszonylag szűk — kronológiai határok közé szorítása. Mai szegényes ismereteink birtokában igen óvatosnak kell lennünk mind a halmok, s főképpen a földvár datálásában, etnikumhoz kötésében. 1989-ben, amikor a vaskúti földművek első kutatójának évfordulójáról emlékezünk meg, még mindig nem tudjuk bizonyosan eldönteni, milyen korú és eredetű emlékekkel van dolgunk az észak-bácskai község határában. Ahol valaha RÓMER, CZIRFUSZ, majd TOMPA ásatott, ma csak 3 kurgán magasodik az északi csoport tagjaiként (valószínűleg a RÓMER számozása szerinti 2., 3., 4. számúak). A többi eltűnt, s valószínű, hogy nem az ásatás következtében, mivel az ásatási jegyzőkönyv alapján a halmokat csak átvágták, illetve üregeket fúrtak bennük.

12 A déli csoport halmai, csakúgy mint a földvár körvonalai egyre elmosódottabbá válnak, s lassan beolvadnak a környezetükbe, a szomszédos természetes kiemelkedések sorába. (Nem véletlen, hogy ma a környéken a helyet „három halom" néven ismerik és emlegetik.) Feltárásuk pedig továbbra is a magyar régészet „tartozik" rovatában könyvelhető el. 10. ROMER F. 1878. 135. 11. PÁRDUCZ M. 1959. 100—103. 12. DUDÁS Gy. 1888. 92—93.