Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Kulcsár Valéria: Rómer Flóris és a vaskúti földépítmények

CUMANIA 11. 149 KULCSÁR VALÉRIA Römer Flóris és a vaskúti földépítmények A magyar régészettudomány megalapozójaként tisztelt RÓMER Flóris halála óta eltelt száz év olyan hosszú periódus, hogy azt hihetnénk, az általa felvetett problémák megoldását immár csak tudománytörténeti érdekességként, múlt időben emlegethetjük. Korántsem érezhetjük azonban magunkat az elégedett, „okos" utókor szakembereinek helyzetében. Ezt bizonyítja legalábbis a mai Bács-Kiskun megye déli részén — Észak-Bácskában — elhelyezkedő vaskúti földépítmények alacsony kutatottsági foka. Pedig a vaskúti halmok és földvár vizsgálata 1868-ban indult meg, s 1876-ban hívta fel rájuk nemcsak a hazai, de a nemzetközi tudomány képviselőinek figyelmét is RÓMER.

1 Az azóta eltelt több mint 120 év alatt igen kevés előrelépés történt e folyamatosan pusztuló földművek eredetkérdésének ügyében. A szóban forgó kurgánok és földvár Vaskút községtől délkeletre (és nem északkeletre, ahogy az összes e tárgyú publikációban szerepel) található, a terület ma a Bácska Mgtsz Központi Telepéhez, illetve annak környékéhez tartozik. Az újkori forrásokban a földvár első ízben a XVIII. század végén készült II. József-féle Katonai Országleírásban (XIV. 33., XIII. 33.5) bukkan fel, „Alt Römer Schantze"-ként említik.

2 1868-ban CZIRFUSZ Gyula bajai tanár felkérésére RÓMER, mint az Akadémia archaeológiai bizottságának tagja vesz részt a három napig tartó ásatáson, melynek célja a vaskúti halmok eredetének és jellegének kiderítése. (A szervezők interdiszciplináris gondolkodásmódjára jellemző, hogy a munkába egy geológust is bevonnak.) Két halomcsoportról van szó: az északiról, amely 5 tagból áll és tőle 2600 vagy 1000 lépésnyire (ebben a különböző közlések ellentmondanak egymásnak) a déli halomcsoportról (5 halom) a hozzá kapcsolódó megközelítően kör alakú (az 1. RÓMER F. 1878. 132—134. 2. EPERJESSY K. 1979. 594—595.