Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet

REGESZET 135 A nikaiai császárság szintén felhasználta a kun segédcsapatokat. III. Ióannész Vatatzész — a Balota pusztai pénz kibocsátója — a mongolok elől menekülő kunokat 1237 után nagy számban telepítette le Trákiában, Makedóniában és Kis-Ázsiában.

149 VIII. Mikhael Palaiologosz (1258—1282) zsoldjába az aragóniai Moreai krónika szerint állítólag 4000 alán és kun harcos szegődött.

150 A latin császárság szövetségesei között a Balkánon attól kezdve látjuk a kunokat, amikor a bolgárok — félvén a nikaiai görögök túlzott megerősödésétől — beszüntették az ellenségeskedést a latin császársággal. II. Iván Aszen (1218— 1241), miután szakított a nikaiai szövetséggel, 1239-ben átengedte országán a Franciaországból Konstantinápolyba visszatérő II. Balduin latin császárt és kíséretét. Valószínűleg nemrég menekültek a mongolok elől a Dunától délre azok a kunok, akiknek „királya", Jonas felajánlotta szolgálatait a frank uralkodónak a nikaiai császár ellen. A latin császár és a kun főnök szövetséget kötött, amelyet vérszerződéssel és házasságkötésekkel pecsételtek meg. Jonas leányát a latin császárság rangban második embere, az eddigi régens, Narjot de Toucy lovag vette el, egy Saronius nevű kun főember lányait pedig Guillaume de Merry és Baudouin de Hainaut vette feleségül. A szövetségkötés szertartásáról Joinville, IX. (Szent) Lajos francia király életrajzírója tudósít, ugyanis Philippe de Toucy, Narjot lovag első házasságából született fia apjával együtt járt a kunok táborában és élményeit 1251-ben elmesélte IX. Lajosnak. (Egy kun főember temetéséről is részletesen beszámolt.)

151 II. Balduint és a frank bárók kun hitveseit nagyszámú kun előkelőség kísérte el Konstantinápolyba, köztük lehetett maga Jonas is, aki 1241-ben Konstantinápolyban halt meg. Albericus Trois-Fontaines-i cisztercita szerzetes krónikája szerint a város falain kívül helyezték örök nyugovóra, mivel nem volt megkeresztelkedve.

152 Narjot de Toucy szintén 1241-ben halt meg, kun özvegye egy konstantinápolyi kolostorba vonult.

15 3 Baudouin de Hainaut később — talán a kun feleségétől szerzett némi kun nyelvtudás birtokában — az Aranyhorda egyik főemberénél, Szartaknái, Batu fiánál is járt követségben.

154 A kunok katonai-politikai szerepe s etnikai jelenléte a Balkán-félszigeten a XIII. század első felében tehát igen fontosnak mondható. Ilyen körülmények között azt is könnyebb megértenünk, hogy 1241-ben, Köten kán halála után a Magyarországról kivonuló kunok miért Bulgária al-dunai síkságán találtak menedéket, mint ahogy visszajövételük is kapcsolatban lehet a bulgáriai eseményekkel, nem csupán IV. Béla hívó szavának köszönhető. Amikor a tatároknak évi adó fizetésére kötelezett I. Kálmán Aszen (1241—1246) bolgár cárt összeesküvő bojá149. OSTROGORSKY, A. 1963. 306.; RÁSONYI, L. 1970. 16. 150. LONGNON, A. 1886. 32. 151. LONGNON, J. 1957. 36—38.; GOMBOS, A. F. 1937—1938. II. 1230—1231. 152. Uo. I. 34. 153. LONGNON, J. 1957. 37. 154. RUBRUK XV. 3, XXIX. 44. GYÖRFFY Gy. 1965. 140, 180, 242.