Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet

REGESZET 127 leletek arra figyelmeztetnek, hogy a nyugati típusú viselettől eltérő módon, öv összekapcsolására is felhasználhatták ezeket a tárgyakat. A függesztőkarikás, csavart szárú ezüsttűt valószínűleg az övre akasztva hordták. E tárgytípus eredetét keresve orosz, balti és lengyel területre jutunk el, ahol a IX—

X. században terjedtek el a karikás vastűk, melyek általában férfisírokban a medencénél találhatók.

11 x A kutatás ezt a tárgyat skandináv eredetűnek tartja, és a viking karikás fibulákból (Ringnadel) származtatja. Közvetlen előzményei valószínűleg bronzból készültek: a karikás bronztűk divatja Skandináviában és Észak-Európában szintén a IX—

X. században virágzott. A karikás vastűknek két fő típusát különböztetik meg. A korábbi I. típus rendkívül változatos, jó technikai kivitelű, sokszor ezüstberakás díszíti; a II. típusnál a tű feje a szárából van visszahajlítva, kevésbé jó minőségű, díszítetlen. A Baltikum felől a folyók mentén viking harcosok és kereskedők révén terjedt el a X—

XI. században, használata a XIV. századig tartott. Az orosz területeken a leletek dél felé ritkulnak, de a XIII. században már Kijev környékén, Izjaszlavban, Szmolenszk és Csernyigov között is megjelennek.

l12 A Balota pusztai tű legközelebbi analógiája egy bronzból készült, szintén csavart testű példány az ukrajnai Knyazsa Gorából (h = 6,8 cm, illetve a karikával együtt 8,3 cm), melyet a XI—

XII. századra kelteznek.

113 A karikás tűk rendeltetésére vonatkozólag sokféle elmélet született. Tartották ruhatűnek (fibulának), hajtűnek, árnak, íróeszköznek, zsineg sodrására szolgáló eszköznek. J. ZAK és L. A. GOLUBEVA szerint a férfiak hadjárat idején evőeszköznek — villának — használták (a sírokban gyakran fegyverekkel, késsel, csiholóval együtt fordulnak elő.)

114 Ezt az elképzelést nem tartjuk meggyőzőnek — a bizonyítékként idézett bayeux-i szőnyegen nyársak láthatók — egy olyan korra vonatkozólag, amikor köztudomásúlag a király asztalánál is kézzel ettek. A Balota pusztai tű egyedülálló a magyar anyagban. Nyersanyaga miatt a kelet- és észak-európai karikás tűktől is eltér. Ugyanazzal az eljárással készült, mint a torques, valószínűleg azzal egy műhelyben. Ukrajnai párhuzama azt sejteti, hogy a XII—

XIII. században a steppe északi sávjában nomád környezetben is megjelent ez a tárgytípus. Mivel női sír mellékletéről van szó, a felmerült meghatározásokon kívül felvethető, hogy toaletteszköz volt. A kun szobrokon megfigyelhető viselet szerint a nomád nők kisebb használati tárgyaikat övükre akasztva hordták magukkal, tükröt, fésűt, kést, tűzszerszámot, kendőt stb.

1 x 5 111. GOLUBEVA, L. A. 1971. 114., 121., 123. 112. Uo. 121—122., 4. kép. Az újabban előkerült, XII—

XIII. századra keltezhető anyagból említhetjük: Rosztiszlavl (ALEKSZEEV, L. V. 1974. 29. kép 13.); Kresztci (NIKITIN, A. V. 1974. 36. kép 29.); Novinki 5. kurgán (SZERGEEVA, Z. M. 1975. 1. kép 9.); Dorogicsin (KUCSINKO, M. M. 1986. 88., 1. kép 15.). 113. RAUHUT, L. 1960. 241., VII. t. 16. 114. ZAK, J. I960.; GOLUBEVA, L. A. 1971. 125. 115. PLETNEVA, Sz. A. 1974. 47^9., 20. kép 15—23.