Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

TÖRTÉNELEM 143 köteles volt a tizedesi szolgálatot elvállalni.

70 Félegyházán az is előfordult, hogy a tizedbeosztástól függetlenül a molnárok számára külön tizedest állítottak Molnár Márton, a város molnárja személyében.

71 A molnárok azért kérték a külön tizedes beállítását, hogy igazságosabban szólítassanak a közmunkára, mivel előfordult, hogy az egyik molnár 50 napot is teljesített évenként, a másik pedig egyet sem. Nagyobb fontosságot kapott a rendfenntartás közbiztonságot óvó jellege éjszaka. Szinte minden helységben nagyszámú vigyázó járta az utcákat, hogy a gyakori lopásokat, házfeltöréseket, tiltott dorbézolásokat és az idegenek beszivárgását megakadályozzák. Az éjszakai vigyázók száma mindig a közbiztonság alakulása szerint változott. Télen általában többen vigyáztak, míg nyáron kevesebben, s a rövidebb éjszakák miatt az őrség ideje is rövidebb volt. Azokban a helységekben, ahol torony volt, éjjel a tornyosok az órákat megkiáltották, a Nagykunságban sípolással jelezték az idő múlását.

72 A toronyban gyertya vagy lámpa égett, s az őrjárat felszólítására a tornyosnak válaszolnia kellett, bizonyítván, hogy nem alszik. A napóleoni háborúk idején elszaporodtak a lopások, rablások, s megfékezésük különösen a Kiskunságban később is nehéz volt. A Jászkun Kerület számára tett féléves jelentések igen jól tükrözik a kerületek közbiztonsági helyzetét. 1817—18 telén pl. Halason éjszakánként 60-an, Félegyházán 36-an, Majsán 20-an, Dorozsmán pedig 32-en vigyáztak. Ennek meg is volt a haszna, írták, mert kevesebb rablás történt, mint a korábbi teleken.

73 Az utcákat a vakterok a melléjük rendelt botos strázsákkal járták, akiknek a száma helységenként és évenként is változott. 1808-ban Jászberényben 2 választott személy vezetése alatt estétől virradatig minden tizedből l-l pár embert rendeltek ki a 4 vakteron kívül. Mihálytelken ugyanekkor a helység hadnagyának felügyeletével a vakter és 1 tizedes, a lakosok közül a házak sora szerint rendelni szokott 7 lakossal vigyázott minden éjszaka.

74 A Nagykunság 1810. évi jelentése szerint télen este 8-tól, nyáron 9 órától „Hadnagyokkal, ármásokkal, mikor a szükség úgy hozza magával a lakosok közül is hol több, hol kevesebb kirendeltetvén"

75 járták az utcákat. Ekkor Jászapátiban, Ladányon, Alsó Szt. Györgyön és Kiséren csak a konvenciósok ügyeltek a rendre a „minden éjjel ki állítandó lakosok a békesség idejétől elmaradtak". Berényben 16, Fényszarun 8, Felső Szt. Györgyön 6 személy vigyázott éjszakánként. 70 BKmL.-Kkfh. L 18 С 1 F 14 № 36 1840. 71 BKmL.-Kkfh. A 20 С 2 F 9 № 4 1794. 72 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 1 № 525 1810. 73 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 5 № 1422,1818. 74 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 1 № 64 1808. 75 SzmL.-JKker. kig. Fasc. 1 № 525 1810.