Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete
134 BANKINE MOLNÁR E.: A JASZKUN KERÜLET . . . 1844-ben Jászladányon a lakosok a tanácsterembe gyűltek, majd Túri József előadta, „nem kívánnak most bírákat választani, és várnak az anya váróstul ha akarnak az urak válasszanak maguknak bírákat" 55 Kivonultak a teremből, s így a választás a nép nélkül történt. Ugyanebben az évben Jászmihálytelken is botrányba fulladt a restauráció, mert a lakosok nem új bírát kívántak választani, hanem új jegyzőt. Mivel erre nem kaptak lehetőséget, és a hivatalban lévő főbírót sem hagyhatták meg, a másodbíróságra jelöltek közül akartak főbírót választani, ami szintén nem valósulhatott meg. Ekkor az összegyűlt lakosság a szavazást megtagadta. A tanács a kiküldöttek szavazatával maga választott, de amikor a népnek kihirdették az új bíró nevét, valaki felkiáltott „kanász bujtárnak sem való". Ezek után az esküt is zárt ajtók mögött tették le. 56 A választások e kivételektől eltekintve a nép szavazati többségével történtek, a szavazók köre azonban az idők során többször változott. A redempciót követő időkben még az egész lakosság, majd csak a redemptusok jelentek meg és közfelkiáltással választottak. A városokban, később minden helységben, személyenként szavaztak, melyet a jegyzőkönyvbe is bevezettek. A szavazók számát évenként összeadva kitűnik, hogy az még a legtöbb szavazást felmutató években is csupán töredéke a lakosságnak, de még a redemptusoknak is. Ezért hozták létre az úgynevezett voksoló testeket, melyekről a testületi szerveknél volt szó. A választásokon való megjelenésre a kerület is gyakran felszólította a lakosságot, és a büntetéssel való serkentés is rendszeres volt. 1800-tól a jászkunok közgyűlési határozata szerint a földes gazda, ha személyesen nem tudott megjelenni a szavazáson, maga helyett fiát, vagy más tekintélyes férfi családtagját is elküldhette. 57 Ennek ellenére az 1823-ban hozott kerületi határozat, mellyel egységesen a voksoló testekre kívánták ruházni a bíróválasztás jogát, a gyakorlatban nem vált be. Igaz, ezekbe a testületekbe az irredemptusok és mesterek is bejutottak, ami a redemptusok körében ellenszenvet váltott ki. A bíróválasztást követően a tanács, majd a külső tanácsok létrehozása után a két testület együtt megválasztotta maga közül a többi tisztségviselőt. Ez a választás már zárt ajtók mögött, a nép kizárásával történt. így választottak másodbírót, perceptorokat és a rendészet tisztségviselőinek vezetőit: hadnagyokat, politikai inspectorokat és tizedeseket is. Valamennyien a kerületek által megszabott mód szerint esküt tettek a tanács és a főbíró előtt. 55 SzmL. JKker. kig. Fasc. 4 № 3412/1844. 56 u. o. 57 BKmL. Halas Prot. Curr. XX. № 1 p. 78.
