Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet
NÉPRAJZ 423 készített zománcos borotvatartó, 1839. M. J. (Milfajt József); H. J. (Horváth József) börtöntartó betűivel. 7 Az évszám és a betyár nevének Józsefre változása elírás is, rossz olvasat is lehet! A Veszprémben előkerült tárgy, sajnos, a keszthelyi és a sepsiszentgyörgyi múzeum anyagával együtt 1945. március 28-án a zalaegerszegi vasútállomáson megsemmisült. Legfeljebb a darabról készült — kallódó — rajz vagy fotó felbukkanásában reménykedhetünk. Ismeretes, hogy a fent nevezett három betyár az Alföldön „tevékenykedett". 1816-ban a Heves megyei Fegyvernekpusztán mindhármukat felakasztották. Egy 1833-ban, Oroszi György által csinált mángorló — erősen polgári felfogásben — a hírhedt betyárokról szóló korabeli nyomtatott ponyva hatását tükrözi. 8 Nincs köze sem az alföldi, sem a dunántúli pásztorművészethez. Ilyen vagy hasonló ábrázolásban kialakított tükrösöket sem ismerünk. Fennmaradt viszont egy mángorló 9 — még Darnay Kálmán gyűjtötte Prágán (Sümegprága) 1906-ban —, amin viszont a következő idevágó felirat olvasható: „CAglgJARAKITAZIS TeNMegVeRPAJTÁS BÖCKeReKI PALITICKI LÁSDMIVelfÜZeTNeKI NINCPARIPA NINCeNfegV eR APÁTI JULI ÖDES GALAMBOM" Ezen a 2. képen látható tárgyon ugyan évszám nem található, de egy — csak leírásból ismert —, hasonló ábrázolású és feliratú darabon, 10 szintén a keszthelyi múzeum elpusztult faragásai közül, már datálás is volt. Betűkkel: 1835. Csakhogy ezek a faragások stílusukkal, dekomponáltságukkal, egyrészt kezdetlegesebb, másrészt eltérő karakterű, archaikusabb figurákkal, a motívumok és a „szövegezés" esetlegesebb egymásmellettiségével nagyon távol állnak az ekkor már önálló stílust képviselő, szinte kánonszerűen kialakított dunántúli pásztorfaragásoktól. Ez a két tárgy inkább az alföldi faragásokkal mutat rokonságot. Elképzelhető, hogy egy onnan elkerült pásztor próbálkozásai. Úgy gondolom, bátran leírhatjuk — és ez a későbbiekből talán még inkább nyilvánvalóvá válik —, sem az egyik, sem a másik faragó stílusa nem állhatott 7 Balatoni Múzeum, Keszthely, Darnay-Leltárkönyvek. (a továbbiakban BM Dl.) 8 Magyar Néprajzi Lexikon 5. 624. (a továbbiakban MNL) és Békés I. 1966. 6. Ugyanitt a 63. lapon egy további, Virág Ferenc által Pesten „metszett" ilyen mángorlójelenet is látható 1839-ből (a szerző tévesen 1889-nek olvasta). Továbbá Pogány P. 1978. 98—102. A szerző itt a Zöld Marciról szóló ponyvafüzet több részletét közli, kimutatva 1817-es megjelentetését. Az adatokért lektoromnak. K. Csilléry Klárának tartozom köszönettel, miként Király Zsiga munkáinak számbavételéhez, az időbeni sorrendiség meghatározásához nyújtott segítségéért is. 9 Néprajzi Múzeum, 69. 463. 10 Balatoni Múzeum, leltárkönyvek.
