Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Művészettörténet - Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos kritikai értékeléséről

MŰVÉSZETTÖRTÉNET 573 progresszív művészeti irányokat megvalósuláshoz juttassa. „Az irányok sokfélesége ad érdekességet ennek az alakulásnak."

20 1926-ban a Magyar írás körkérdéssel

21 fordult a KUT vezetőihez, hogy azok állásfoglalását az új művészet aktuális kérdéseiről megismerje. Perlrott itt összegzett, leszűrt tapasztalatait foglalta össze. A kubizmusról, expresszionizmusról, futurizmusról, konstruktivizmusról eképp nyilatkozott: „A háború előtti évtizedekben Cézanne, Picasso, Matisse megcsinálták a világ művészi forradalmát. Cézanne volt a teoretikus, aki felállította a kompozíció kubisztikus elvét, és Picasso volt az, aki a teóriát praktikus térre helyezte át... Mialatt Matisse a tárgyak elvonatkoztatását, Picasso a kép konstruálását kereste." Ezután rátért a neosok kedvezőtlen nagybányai fogadtatására, majd a Szinyei Társaságnak az igazi élettől elszigetelt, az akadémikus művészetet pártoló arculatára: „Szerintem a művészet csak a kubizmuson és a képarchitektúrán keresztül hozhat új élményeket, új részleteket, mai világlátást." A magyar közönségről és a jövő művészetének várható fejlődéséről az a vélemény alakult ki benne, hogy a közönség tisztán kényelemből nem halad az új művészi törekvésekkel: „Nem vesz magának annyi fáradságot, hogy művészi élményeket keressen, hanem ehelyett megmarad a régi beváltnál és nem veszi észre a mai művészi irányok előretörését." Megfogalmazásában, csakúgy mint a megkérdezettek közül Kmetty, Bornemisza és Egry esetében is, a jövő felé törés gondolata, s a közelmúlt és jelen aktualitásának feltétlen elismerése domborodik ki.

22 1929-től kezdődően az 1940-es évek elejéig a Tamás Galéria is rendszeresen helyet adott Perlrott képeinek. Ezekről a bemutatókról szóló írások összevetették korábbi munkáival a frisseket, s általában az utóbbiak javára érveltek: „Miután régibb, geometrizáló formaadásától most már eltért, valóban festőivé váltak képei."

23 „Perlrott Csaba Vilmos legutolsó korszakához képest világosabb lett, erőteljesen dekoratív színfoltjai, ritmusa akt-kompózícióin csendül a legtisztábban."

24 A számos kiállítási kritikából legtisztábban talán az cseng ki, hogy levetette a kubizmusból leszűrt tanulságok kissé már egyhangúvá vált formanyelvét, mintegy ennek visszahatásaképpen mozgalmasabbá, élőbbé, derűsebbé fejlődött festői kifejezésmódja. Már nem eleve kialakított formákon át látta a természetet, hanem a látványélményből vonta le formai következtetéseit. És ez színvilágra is hatott. 20 LYKA K.: A KUT kiállítása Magyar Művészet 1926. 129. 21 Kortársak szemével 1967. 162—169. Válogatta: Perneczky Géza 22 Lásd erről Szabó Júlia bevezetője, Kmetty J.: Művészetelmélet feljegyzések III. Ars Hungarica, 1978/1. 95—112. 23 LYKA K.: Művészeti kritika Magyar Művészet, 1929. 169. 24 MIHÁLYFI E.: Medgyessy szobrai, Bornemissza és Perlrott Csaba képei Magyarország, 1932. 1.24.