Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet
450 SZELESTEY L.: KIRÁLY ZSIGA .. . számba 39 . Nem ismerünk Király Zsigától például egyetlen borotvatokot sem, holott — társaihoz hasonlóan — ő is készíthetett ilyeneket. Ezt valószínűsíti az is, hogy ötven évvel később, még 1890-ben is az általa „meghonosított" számjegyeket, keretmintát, virágkompozíciót faragja az éles szerszámot rejtő kis tárgyra az a kései utód, Kálmán János, aki maga is a börtönben tanulhatta a faragás tudományát. De ráfaragja az ismert alakos kompozíciót, a pandúrt és az őt térdrekényszerítő betyárt is. Márpedig, ha ez a jelenet a Magyargencsről előkerült tükrösről származott volna, honnan ismerte e távoli, több évtizeddel később faragni kezdő „epigon" Király Zsiga jellegzetes tulipánjait?? Könnyebben hihető, hogy volt, létezett egy ilyen, a leírtakat — együtt — „látni engedő" borotvatok is. Ma már Király Zsiga tárgyainak nemcsak készülési helyét és idejét, hanem több kevesebb valószínűséggel keletkezésük sorrendjét is meghatározhatjuk. Az 1838-as és 39-es évből még csak egy-egy munkája, két eltérő megfogalmazású mángorlója maradt ránk. (16—17. kép) A következő évből viszont már egy tükrösét és egy újabb mángorlóját is ismerjük. (18—19.) A keretelésből ítélve sorrendben az első a magyargencsi tükrös lehet, míg a mángorló ezt követően készülhetett. Akkor, amikor Jóna Józsi újra börtönbe került, 1840. szeptember 27-e után. Az eddig mindig következetesen alkalmazott lóheresor ugyanis most hirtelen megváltozik, s éppen olyan szegélymintává lesz, amilyent az új rabtárs borotvatokjainak az oldalairól ismerünk. (A Jóna Józsi két 1842-es munkáján is megtalálható jellegzetes tartású — nála „beszélő" állatként látható — ülő kutya (8. kép) viszont Király Zsiga két évvel korábban faragott tükrösén jelenik meg először.)A nagycenki, 1841-es, Kiss Erzsébetnek faragott mángorló (20. kép) felfogásában s a nyélvég kialakításával is az 1840-es, míg a Gáli Rozinak dedikált 1841-es példány (21. kép) az Ukkról származó, 1839-ben készült mángorlóval rokonítható. Utolsó darabja, az az 1842-es (22. kép) tükörtartó, amelynek az egyik fedele hiányzik. Itt a keretelő megoldás a később börtönbe került faragótárs motívumainak átalakításáról, továbbfejlesztéséről vall. Mint láthattuk, a feliratozások révén több megajándékozott nevét is ismerjük. Kik lehettek ők, milyen kapcsolatban lehettek Király Zsigával? A sommás megfogalmazást, miszerint Király Zsiga nevét „ . .. három kedvesének, három vármegyében egymást követő években dedikált mángorlóiról ismerjük" 40 — a közben napvilágra került dokumentumok birtokában — mi már nem fogadhatjuk el. Egyrészt, mert tudjuk, hogy valamennyi mángorlóját a börtönben készítette, másrészt időközben egy újabb „kedves", Tóth Terézia is ismertté vált. Az elmúlt évek során a megajándékozottaknak is megpróbáltunk utánajárni. Erre vonatkozóan 39 Időközben tudtam meg, hogy az 1841-ben készült, Völcsejen előkerült mángorlóhoz eredetileg, az egykori tulajdonos elmondása szerint, Király Zsiga egy díszített „hengerlőfát", sodrófát is készített. Ez azonban az idők során elkallódott. (Az említettek a Néprajzi Múzeum 55. 14. 1. leltári számú mángorlójának leírókartonján olvashatók.) 40 Fél E.— Hofer T. 1966. 41.
