Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Novák László: A Három Város hivatali rendszere a 19. század közepéig, annak iratképzése s a forrásanyag néprajzi jelentősége, különös tekintettel a végrendeletekre és az inventáriumokra

NÉPRAJZ 325 rint a legvagyonosabb, legtekintélyesebb cívis gazdák közül kerültek ki: ők gyakorolták a földesúri hatalmat (pl. bíráskodás, földosztás), szervezték a Három város gazdasági életét, gondoskodtak a biztonságról, s irányították a közösség sorsát. A tanács élére évente (Szent György napján, majd a XVIII. század végétől november 1-én) választották meg a főbírót. Helyettese a második bíró készítette a város számadásait. Az ő munkájukat segítették még a hatósági felügyeletet ellátó bírók (bor, szék-, vásár bíró), valamint az adószedők, tútorok („árvák atyja"), a város gazda, nótáriusok, kancellisták, fiskális, komisszárius, stb.

11 A Három város kiváltságos helyzete lehetővé tette, hogy bárhonnan ideköltözzenek, s békességben éljenek a jövevények, elsősorban is azok, akik „keresztyén földről" menekültek, vagy „visszaédesgettek", vagy a hódoltsági területekről jöttek, de tíz éve háborítatlanul éltek.

12 Ellenkező esetben (t.i. 10 évnél rövidebb időt töltöttek helyben) visszavitték őket eredeti lakóhelyükre, török földesuraknak szolgáltatták vissza.

13 A nagy háborúságok idején — főként a tizenötéves háború alatt — a Három város környéki települések többsége elpusztult (Vatya, Pótharaszt, Vacs, Csév, Pakony, Bene, Hártyán, Mizse, Lajos, stb.), amelyek területét Kecskemét és Nagykőrös sorra megszerezte, árendálta, alkalmasint örökösen megszerezte, mindjobban erősítve a gazdasági többlettermelés (esetünkben a külterjes állattenyésztés) feltételeit. A bevándorlók ingyen kaptak házhelyet, hozzátartozó réttel, valamint szántót (mezeikert), sőt — a XVII. században — erdőt is juttatott a mezővárosi tanács. Ki-ki anyagi tehetségének, rátermettségének megfelelően gazdálkodott: mindenki számára adva volt a vagyonosodás, a társadalmi felemelkedés lehetősége: nyitottság jellemezte a Három város társadalmi—gazdasági viszonyait. A vagyonosodást főként a bérelt hatalmas puszták biztosították, ahol nagy számban legeltették a sőre marhát, lovat, juhot, s tömegével hajtották külföldi piacokra, Észak-Itáliába, német területekre, Morvaországba. Az e réven megvagyonosodott cívis gazdák kerültek a tanácsba, és szükségszerűen kellett azonosulnia egyéni érdekeiknek a közösség érdekeivel. E gazdák jórésze a XVII. század második felében földesura jóvoltából nemesi armálist szerzett (Nagykőrösön többek között a Beretvás, Erdős, Csete, Kövér, Oláh, Szívós famíliák).

14 A kisnemesek jelentősége a XVII. század végétől növekedett meg Kecskeméten és Nagykőrösön (mivel Cegléd lakosságát a testületi földesúr jobbágysorba sülylyesztette, megszüntetve az erős református autonómiát, a nemesek továbbra sem juthattak nagyobb szerephez),

15 a rendi viszonyok között ők voltak képesek megőrizni a korábban megteremtett autonómiát: nemesi rangjukkal védelmezték 11. Vö. részletesen BÁLINTNÉ MIKES K. 1979.; NÓVÁK L. 1978. 41—45, 59—75.; NÓVÁK L. 1982. 127—141. 12. Vö. SZILÁDY Á.—SZILÁGYI S. 1863. I. 7—8.; Vö. BALLÁ G. 1856. 13. IVÁNYOSI SZABÓ T. 1982. 14. NÓVÁK L. 1978. 44. 15. Vö. NÓVÁK L. 1982. 159—164.